Református főgimnázium, Nagykőrös, 1854

Tartalom

9

V-V

II.

A tanintézet életrajzának folytatása.

» (Lásd a múlt évi tudosítványt.)

Múlt évi tudósítvánvunkban röviden előadtuk tanintézetünk életrajzának 6 és közép vagy küzdő korszakait, megkezdtük az újkort, s ebből a tisztelt közönségnek bemutattuk egy évi nyilvános életünk jeleneteit. Jelenleg ott kezdjük tudósításunkat, hol a mull évben azt megszakítottuk volt.

A múlt 1853/4-ki iskolaévet bezártuk az érettségi vizsgával, mely Julius 25— Aug. 2-ig tartott, nagys. Mikulás János cs. kir. protestáns iskolafelügyelő és iskolatanácsos úr elnöklete alatt, ki ezen tanintézkedést, mely már Magyarországban is a felsőbb vagy egyetemi oktatásra nézve oly nagy jeleulékenységű, s mely nélkül senki egyetemi tudományok hallgatására nem bocsátlatik, a legnagyobb tárgvavatottsággal és lelkismerettel vezette. A Vili. osztály növendékei közül érettségi vizsga letétel végett jelentkezett harmincznégy. Ezek közül már az Írásbeli vizsgálattól három visszautasíttatott, három megbukott a szóbeli vizsgálaton, hét pedig miután magát gyengének érezte, a vizsgálat tartása alatt visszalépett; így a múlt évben huszonegy növendéket bocsátottunk egyetemi tudományok hallására, kik részint a theologiai, részint a törvényi, részint az orvosi szaktudományokat tanulják. "Van, ki közűlök a mérnöki pályán képezi magát.

A jelen 185 4/5-ki iskolaév ünnepélyesen megnyittatott October 2-kán. Ez alkalommal főtiszt. Báthory Gábor helyettes superintendens úr buzgó imát mondott, melyben az ég áldását kérte az uralkodó házra, a magas kormányra, a helybeni városi, egyházi és iskolai elöljárókra, tanítókra és tanulókra. Ezután az igazgató tartá megnyitó beszédét, melyben a következő hármas nagy kötelességet kötötte leginkább a tanuló ifjúság szivére :

1) A tanuló ifjúság mindeneknek előtte jó erkölcsű, különösen keresztyén vallásos erkölcsiség- gel diszeskedő tartozik lenni. 2) A tanuló ifjúság szorgalmas és kitartó munkásságú, 3) A keresztyén vallásos erkölcs és szorgalom mellett szerény, illedelmes és önbecsű legyen. Végűi szinte buzgó fohászt emelt az egek urához, a Felséges uralkodóért, a magas kormányért, minden elöljárókért, az intézetért, tanítókért és növendékekért.

Ezek után másnap a tanítások megkezdetlek; megkezdték azt a múlt évi tanár urak Theodo- rovics Anasztáz úr kivételével, ki, bizonyos nagybátyjától tetemes örökséget nyervén, tanári állomásáról, melyben a mathezis tanításával volt foglalatos, lemondott. Theodorovics barátunk pályáján becsülettel és sikerrel működött, valamint gazdag örökségéből is a szellemi miveltségre jól kezd hatni. Helyét Salamon Ferencz úr, ki főleg a Budapesti Hírlap tárczájában megjelent értekezései s fordítmányairól ismeretes, foglalta el. A tanítások a legnagyobb szorgalommal és kitartással folytak az alább kijelölt osztályokban és tanúlmányokban, szemünk előtt tartván akár a tanításra, akár a fegyelemlartásra irányzó felső rendeletek szellemét, valamint azon magas rendeletet is, mely a szünidőket szabályozza, melynek megtartására az igen tisztelt szüléket is ezennel szívesen megkérem, azért, hogy midőn gyermekeiket szüléi ölelő karok közé kívánják, ezt csak a kiszabott időben tegyék, hogy ez által a taninlézetbeni rend ne bomoljék, s gyermekeik épen miattok hátramaradást ne szenvedjenek. Azon tantárgyakhoz, mik ez évben taníttattak, járúlt a franczia nyelv, mint nem kötelezett tantárgy, melyet t. Ács Zsigmond úr szíves volt egész buzgalommal, mondhatni szenvedéllyel, tanítani.

2