Református főgimnázium, Nagykőrös, 1854

Tartalom

Ezen jellemet mint egy tükörben láthatjuk Sparta egész történelmében. A spártaiak a perzsa liábo rúban nem szép szerepet játszottak s a közös ügy helyett mindig csak önérdekeiket tartották szemök előtt. Később a perzsák kezére dolgozva harczoltak Athene ellen, s az Anlalcidas-féle békekötésben is a közhaza iránti ellenséges érzelem jeleit tűntetek ki.

Athene és Sparta jellemének ezen összehasonlítása után, igen természetesnek találjuk azt, hogy a művészi mivellség és bajnoki nyerseség, a külháhorúk megszűntével egymás ellen fordíták fegyvereiket. De természetes az is, hogy a finom mivelrségű Athene meghajlik a darabos Sparta fegyverei előtt. A Sparta és Athene közti villongás teszi a peloponesusi háborút, mely Athénét megbuktatta és egész Göröghon belső erejét kimerítette. Legtöbbel ártott a peloponesusi háború által megrongált Görögországnak az oligarchia, melyet a győzelmes Sparta mint általa egyedül kedvellett kormányformát mindenüvé bevitt a régi népuralom helyébe. A népuralom megszűntével csaknem egészen lelépett Görögország a világtörténet színpadáról, s ezen túl csak egyes légtüneményként mutatkozik ott még egykét kísérlet a régi szabadság helyreállítására. Ezen kísérletek közt legnevezetesebb Thebe felkelése. Thebe a spártaiak által rá erőszakolt oligarchiát gyűlölvén , egy a siciliai estvéhez hasonló összeesküvést készített Sparta ellen s a falai közt levő spártai őrsereg lekonczolása után háborúba keveredett Spartával. Thebének ezen háború által eszközlött rövid ideig tartó felemelkedése a görög szellem utolsó fellobbanása volt. Thebe azonban semmi kellékkel nem bírt arra, hogy történelmi szerepet játszók, s azon nagyság, melyre a Sparta elleni háború alkalmával emelkedett, merőben hős vezéreinek , Epaminondasnak és Pelopidásnak műve volt. Görögországban politikai egység soha sem létezett, s midőn az egyes államok a háború és bel villongások által egészen elgyöngültek, és egyiknek sem volt többé elegendő ereje arra, hogy vezérként lépjen fel, Görögország könnyű mar- talékjává lett félbarbar szomszédainak , kiket egy rendkívüli férli lángelméje politikai nagyságra emelt fel. A görög szellem kialudt.

1 í

III. Görögország- enyészete.

A nagyobbszerű történelmi események és változások okát esetlegességekben és külsőségekben nem kereshetjük. A történelem folyása sziikségesképeni, melyet sem feltartóztatni, sem kormányozni nem lehet, ha szinte azon út és mód, melyen az eszmék és gondolatok valósulásba mennek át, valami esetlegesnek látszik is. A görög szellem korlátoltsága magában rejté enyészetének szükségességét , mit két telszőleg egymással ellenkező ok idézett elő , úgymint a gondolatnak általánosságra emelése, és az alanyiság elé állása. — A görög szellem hiánya az volt, hogy a-gondolat még nem mint gondolat fogatott fel, hogy a szellem csak a művészeti szépségben talált hatáskört és élvezetet. Ez nem maradhatott örökre így, s nem sokára eljött az idő, midőn az egyeseket nem elégíté ki a művészileg szép vallás és hitregetan, midőn szakadás keletkezett egyesek érzülete és a valódi világ között. A szellem, a gondolat nem akart többé lekötve lenni azon alakokban, melyeket számára a költészet és szobrászat nyújtottak, hanem továbbra törekedett. Az alanyiság előállásával a gondolat megnyerte szabadságát, behatott az állam és vallás mélyeid) vizsgálatába s lerontott és felforgatott mindent, mi a vizsgálódó ész törvényszéke előtt meg nem állhatott. Ezen baj elharapózására sokat tett a sophisták azon tana r hogy az ember minden dolgok mértéke. Sokrates egészben véve ugyanezen állásponton állott; ő vele lép a történelembe az alanyiság elve, azon elv, mi szerint az ember önmagából szabadon merítheti elhatározásait. Az athewei alkotmány sokkal gyöngébb volt, mint sem az egyénnek alanyi szabad elhatározását elszenvedhette volna. Sokrates tehát halálra Ítéltetett, de tanai nem szűntek meg folytonosan hatni még továbbra is, s a jövendő volt az, mely érette bőszül állt.

Egy nép csak más néppeli összeütközés által múlhat ki; a görög életnek a félgörögség, a ma- eedoniai Fülöp ravasz és álnok politikája veteti véget. Fülöp látván azt, hogy a hosszas idő óta