Református főgimnázium, Nagykőrös, 1854

Tartalom

6

legalább egvbeköltetésbe lépett Görögországgal, és ez időtől fogva «ármánykodás és országnoki ravaszság által igyekezett elérni azt, mit fegyverrel kivívni nem tudott.

Athene, győzelmeinek következtében a legelevenebb élet középpontjává lelt s szellemi nagyság és hatalom dolgában minden más görög államoknak magosán felibe emelkedett. Athene a görög szellemiség képviselője gyanánt tekinthető. A görög tudományosság és művészet majdnem minden

remekeit Athene teremtette. A perzsa háborúban Athene adta a legjobb vezéreket. A szobrászatban , festészetben , építészetben, költészetben, szónoklatban, történetírásban és bölcsészeiben az első nagyságú csillagok Athénében ragyogtak. Görögország lángelméi vagy Athénében születtek , vagy legalább olt működtek, s Athene szellemisége épen úgy kitetszik abból, hogy az idegen lángelméket varázs hatalommal magához tudta vonni, mint abból, hogy ilyeneket ön kebelében tudott teremteni. A szellemdús Athene, egyedül, annyit tett egy század alatt, a mennyi soha, sehol, nem ennyi, hanem tízennvi idő alatt sem történt. Ezen egy század alatt éltek Miltiades, Ivimon, Themistokles, Thu- kydides, Sokrates, Sophokles, Aeschylus, Euripides, Aristoteles stb. —A perzsa háborúk után, melyekben Athene nem csak legvitézebben , de legönzéstelenehbűl is viselte magát, a görögországi főnökség (hegemónia) Spartáról Athénére szállt, mi által ennek hatalma és befolyása tetemesen növekedett. Ezen kivűl Athene első kereskedő városa volt a görögöknek. Birl sok gyarmatokkal több országokban , hol terjedelmes földrészeket foglalt. Elén állott több görög álladalmak szövetségének , melyeket alattvalói gyanánt tekinte , s honnan szükség idején seregei kapott s mindenek felett pedig pénzt, .mely nélkül nem állíthatta volna Perikies az építészet legszebb remekeit oly rövid időn elő. Azonban Athénének épen nagysága, jelleme és iránya okozta mcghukását. A nagyság irigységet gerjesztett s a művészeti irány és szépségben gyönyörködő szellem a spártai darabos jellemmel egybeúlközve romlást hozott.

Sparta jelleme egyszerű, darabos és egyoldalú. A darabos spártainak mindig háború kellett s ha nem volt arra alkalom künn, ben folytatta azt, s a szerencsétlen helóták kegyetlen üldözésében készítette magát a harci pályára. Mennyire különbözik ezen egy vonásra nézve is Sparta Athénétől! Athénében minden bírt emberi jogokkal, még a rabszolga is ember volt, sőt mondhatni, hogy a rabszolgaság szép volt az atheneieknél, mint ezt a tragoediákban láthatni, hol a rabszolgák nevezetes szerepet játszanak s mélyen be vannak a családi ügyekbe avalba. A spártai jellem kifejtésére különös befolyással bírt Lykurgos lörvényszerkezete, melynek még ma is vannak magasztaléi, de csak azért, mert sokan minden paradoxomban valami mély bölcseséget vélnek rejleni. Eykurgusnak egy ültevésről szóló törvénye megveti az alanyiságot, s épen ezért az emberi természettel ellenkező, c mellett korlátozott is, minélfogva a helyett hogy az egész népet egy családdá olvasztotta volna, épen ellenkező hatással bírt. Lykurgos minden törvényei közt legnevezetesebb az egyenlőségről

szóló törvény, de nem azért, mintha az a valódi egyenlőség lényegével bírna, hanem inkább azért,

mert ez világos bizonyságául szolgál annak, hogy az ily egyenlőség a legnagyobb egyenlőtlenség. Lykurgos azt vélte, hogy a vagyon egyenlőségében áll a valódi egyenlőség s nem gondolta meg, hogy ha szinte lehetséges volna is teljes egyenlőség, az ezen az úton elő nem állítható. Az emberek közti egyenlőtlenség az egyesekben már születésükkor észrevehető természeti különbségen alapúi , s ezen természeti egyenetlenséget mesterségesen elegyenlíteni nem lehet. Ezért a Lykurgos állal alapított vagyonheli egyenlőség csak kevés ideig állott fen, s szükségesképen vonta maga után a legnagyobb egyenlőtlenséget , nyereségvágyat és önzést, melyek legkitűnőbb vonásai Spartának. — Az eddig említetteknél nem kevésbé magasztalt, de épen oly sikertelen és czélellenes volt a harmadik lőtörvéuy is, miszerint a pénz, melynek végczélja a kézen forgás, nehéz vasdarabokból veretett. Ez

sem érte el célját. A spártai félre telte a használhallan vaspénzt s más görög államok pénzeit használta, s e mellett a legnyereségvágyóbbá lett. Ily módon Lykurgos törvényei által az eredetileg durva és harczias jellem még durvábbá és egyoldalűbbá tétetett. A spártai ember tudománynyal és művészettel nem foglalkozott, a harezban vitéz volt ugyan, de mindig csak önérdekéért küzdött, nem pedig az egész Görögországéért? s benne az önzés, erő és makacsság darabossággal volt párosulva.