MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1989

1989. március 13. • 855. őe. - Oldalszámok - 1989. 855. 5.

V , - 5 r A párttagság véleménye szerint igen is van hatalmi harc. Koncepciókat illetően is vannak alapvető eltérések és nagyon jól érzékelhetők azok a szerveződések is, amelyek egy-egy koncepció támogatására irányulnak. A KB és a Pol.Biz. viszonyával kapcsolatban az a problémám, hogy nem egyértelmű a helyzet. Világossá kell tenni, hogy a KB-é a döntő szerep és a Pol.Biz. pedig a KB végrehajtó szerve. Nem szabad azt az illúziót kelteni, mintha a Pol.Biz. lenne a legfontosabb vezető testület. Véleményem szerint, ha mi komolyan vesszük, hogy ki dönt, ki kinek van alárendelve, akkor a KB titkári funkció fontosabb, mint a Pol.Biz. tagság. Nagyon nagy fajsulybeli különbségek vannak a Pol.Biz.tagok kózott, A közszereplések gyakorisága, a megnyilatkozások mélysége, politikai tartalma azt mutatja, hogy ez nem egy homogén testület. A Pol.Biz.-nak van 3-4 tagja, akik formálják a dolgokat, a többiek lényegesen kisebb eséllyel jelennek meg. Még a májusi pártértekezleten is tovább élt bennünk, hogy nem politikai személyiségeket választunk, hanem bizonyos szerveknek a képviselőit. Én nem értek egyet azzal, hogy Szabó elvtárs Pol.Biz. tag, de azt sem látom be, hogy Maróthy elvtársat minek kellett tagnak tenni, és Hámori Csaba miért van benne továbbra is. Attól tartok, hogy a Lukács elvtárs talán nem az a markáns egyéniség, aki KB titkárként és Pol.Biz. tagként ma a pártnak az ügyeivel, kérdéseivel foglalkozni tud. A Tatai Ilonát, mint vállalatvezetőt nagyon jónak tartom, de neki sem látom a Politikai Bizottság tagsági szereplését. A KB és a pártszervezetek között vakum keletkezett, mert a vezetés azt mondta, hogy önállóságot kell adni az alapszervezeteknek, amelyek viszont ezt az önállóságot magárahagyottságnak élik át. A legnagyobb gondot problémát abban látom, hogy a párt a munkájában a gazdaságpolitika nem kap jelentőségének megfelelő helyet, pedig az egész politikai stabilitás azon múlik, hogy a gazdaságra, az életszínvonalra vonatkozó célkitűzéseinket meg tudjuk-e valósítani, vagy nem. A pártnak nincs olyan stratégiája, ami dokumentálná a társadalom felelősen gondolkodó része számára, hogy innen indulunk, ide akarunk elérni, és ennek fejében ilyen áldozatokat kell vállalni, aminek meg lesz az eredménye. *< " . ^ "