MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1951

1951-02-19 31_a/22. őe. - 22/162

Be számoló líógrádmegye munkaerőgazdálkodásáról és az előttünk álló feladatokról. Népi demokráciánk óta az épitő munka minden területén hatalma lépéseket tettünk előre a szocialista építésünkben. Gyor3 ütemben halad a Szovjetunió példája nyomán és a Szovjetunió konkrét segítségével a szocializmus épitése. Vas elvtárs az 1950-es cv, 5 éves tervünk első évének teljesítéséről azt mondotta: "Gyáriparunk a felemelt előirányzatunkat túlteljesítette. A nehézipar fejlődése több, mint 36 #« A nehéziparon belül a gépgyártást 4-2.3 ?í-ra teljesitettük^Ez azt jelenti, hogy a gyári£>arunk termelése több, mint kétszeresére emelkedett a háború előttivel szemben. Iparunk ilyen hatalmas arányú fejlődése teljes egészében megszüntette országunkban a munkanélküliséget, de nemcsak megszüntette, hanem hatalmas feladat elé állította kormányzatunkat a munkaerő biztosítása terén. A magyar dolgozó népnek nem kell már rettegni attól, ami átka volt a kapitalizmusnak, hogy kikerül az utcára és következik a nyomor, a nélkülözés, a munkanélküliség. » Ha megnézzük a kapitalista országokat, akkor láthatjuk azt, hogy ott munkaerőgazdálkodásról szó sincs. Ismeretes, hogy az ipari tartalékok hadserege a tőkés rendnek egyrészt következménye, másrészt előfeltétele. Következménye azért, inert a tőkés rendben a termelés és a fogyasztás között feloldhatatlan és az ebből fakadó sorozatos válságok szükségszerűen létrehozzák a munkanélküliséget, előfeltétele azért, mert a tőkéseknek, a kapitalistáknak szükség van a munkanélküliek tartalék hadseregére, akik a munkaerő piacán a dolgozók bérét lenyomják, mert a nyomor és éhség miatt hajlandók bármilyen bérért munkát vállalni. Ha megnézzük a kapitalista országokban, a dolgozók helyzetét akkor láthatjuk, hogy pl. Olaszországban 37 $ a munkanélküliek száma, Uyugat-1'íémetországban 2.5 millió, Japánban 6 millió és- igy van ez a többi kapitalista országokban is. A ílorthy-fasiszta Magyarországon is a dolgozók jó rés&e sínylődött munkanélkül és" ki volt téve a legnagyobb nyomornak, vagy akik munkába voltak, azoknak is, csak olyan kevés munkalehetőségük volt, mint ahogyan Rákosi elvtárs mondotta a bányászkongresszuson, hogy egy bányásznak havonta csak 8-10 műszakja volt. Amig a kapitalista országokban hatalmas munkanélküliség tombol, addig a magyar népköztársaság alkotmánya minden embernek biztosítja jogát a munkához, ami nemcsak papíron van meg, hanem a konkrét tények bizonyitják. A műnkanélküliegéét teljes egészében felszámoltuk és az a probléma áll előttünk, hogy hogyan tudjuk biztosítani az egyre fejlődő Iparunk számára az egyre növekvő munkaerő szükségletet.