MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950

1950-03-08 31_a/16. őe. - 16/161

- 11 •bizottságok tudta és jelenléte nélkül és ugy teszik fel a kérdést, hogy "na, ki akar lenni vezetőségi tag?". Nem ismerik a párttag megtisztelő fogalmát. Mindezek a kérdések igy a taggyűlések többségénél felszinre jöttek.az éberség Az éJ»ovaóg' kérdésénél is megmutatkozott bizonyos hiányosság, líeffi ellenőrizték, hogy csak tagsági könyvvel vehetnek részt a taggyűlésen. Persze előfordult, hogy a másik végletbe is estek, hogy nem engedték be a taggyűlésre azt, aki akkori szűkös anyagi helyzetére való hivatkozással el volt maradva egy hónapi tagsági dijjal. A taggyűlésen is igyekezett az ellenség betörni. Előfordul az, hogy egyesek prolrokálóan kiélezik a vitát és a taggyűlés veszekedéssé fajul, itt a céljuk az, hogy botrányba fullasszák a taggyűlést. Ilyen pl. a tari kőbányai üzemi'pártszervezetnél megtartott taggyűlésnek a képe. A Központi Vezetőség határozatának felolvasása után bejelentette a párttitkár, hogy tessék, most lehet kritizálni. A vita csak többszöri felszólalás után indult meg és az is főleg, - ami nem hiba - üzemi kérdésekkel foglalkozott, de itt személyeskedést vittek be és ez tudatosan elfajult, abban, hogy az ÜB titkár rossz munkájára világítottak rá és azt mondta, hogy verekedős és ilyenkor hol az egyik ember orrát vagy.fülét képes leharapni, meggyőzés helyett verekszik. Az ÜB titkár erre kijelentette, hogy a felszólalónak nincs joga kritizálni, mert az kulák és a Défosz is megbüntette, mert a cselédjét nem a kollektiv szerződés szerint fizette, mire válaszolt ismét az előző felszólaló és kijelentette, hogy hazugság, amit az ÜB titkár csak azért talált ki, mert annak idején az anyjával erőszakoskodni akart és ő nem hagyta. A párttitkár az egész idő alatt a dolgokba nem szólt bele. Csúnyán el kezdtek veszekedni és már majdnem verekedéssé fajult, amikor a Megye Bizottság kiküldöttje igen helyesen közbelépett és rámutatott arr£, hogy ebben a vitában mennyire az ellenség akarata érvényesült. A hangulat lecsillapodott, azonban a további vita sem hozta meg az eredményt, mert a bányamester és a vállalatvezető vitája meritette ki a további kérdéseket abban, hogy ki dolgozik jobban. Még inkább támad az ellenség a Párton kivül.. A

z ellenség viszi a vonalat, a Hangulatot és a mi népnevelőink^ á""mi vezetőségeink nem veszik fel ellene a harcot. Pl. Bgyarmaton és Pásztón egyszerűen tudomásulvették, hogy az ellenség nemcsak az alsóbb szervek vezetőségeinek a leváltását hangoztatja, hanem a felsőbb szervekét is. Vagy abban, hogy a kispolgárság a munkás és kisparaszt vezetőség ellen van. Vagy abban, hogy a szécsényi járás' egyik községében egyszerre 3 aszszony adta vissza a tagsági könyvét, vagy a jobboldali szociáldemokraták magatartásában, akik arról beszélnek, hogy "no, itt van az, hogy most a volt szociáldemokratákat kinyírják a vezetőségből". Vagy iviaconkán az. egyik munkásáruló jobboldali szoc.dem. Orosz Márton arról beszélt, hogy minden hülye és buta a Kommunista pártba lépett be, most aztán megmutatkozik, hogy le kell váltani mindegyiket, mert nem tudnak dolgozni. Vagy arról beszélnek, hogy a kommunistáknál baj van, mert a vezetőségeket újra kell választani, - vagy ami a legutolsó napokban történt Salgótarjánban, amikor az egész ország demokratikus nőszervezetei a nők napjának a megünneplésére készül, akkor az ellenség bedobja azt a hirt, hogy Salgótarjánbán titkos bordélyházat tartottak fenn, ahová a nők titokban nagy számban jártak el, sőt még 15 évesek is és abból jól pénzeltek. Mi ez, ha nem az ellenségnek az a támadása, hogy a mi dolgozó és szocializmust épitő demokratikus aszszonyaink és lányaink ünnepéről és a békéért való harcos kiállásukról elterelje a figyelmet, mocskolja őket és ez a mi népnevelőink és vezetőink tehetetlenségét és nem következetes harcát bizonyltja, hogy ahelyett, hogy az ilyen felmerülő provokativ jelle-gü és kompromittáló ellenséges hirveréssel szembeszállnának, mindjárt megnézték csirájában hogy honnan indult

T el, a végére járnának, - ők maguk is elfogadják, megcsóválják a fejüket, hogy ilyesmi is létezik, mintha ők nem is ezek között az emberek között élnének, hagyják, hogy az ellenség propagandája az egész városban elterjedjen és legfeljebb egyszerű rend-