Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

cal (vélhetőleg forgalmas piaccal a kompolti rév kikerülése révén), hiteles hellyel rendelkező Pásztó 1407-ben Zsigmond királytól Tari Lőrinc kérésére a budai polgárokjogait nyerte el. Ennek helyes értékeléséhez nem hagyhatjuk figyelmen kívül Mályusz Elemér minősítését, aki e vonatkozásban Pásztót „jelentéktelen helynek" mondja, a budai jogok birtoklását bizarrnak véli.

30 Részleteiben nem tudjuk megítélni, milyen szerepet játszottak maguk a pásztói polgárok az 1514. évi parasztháború eseményeiben, azonban magában az a tény is jelzés értékű, hogy az Alföld peremén lévő Pásztó csataszínhely volt (június 10-e körül), ahol az urak katonasága vereséget mért a keresztesek egyik seregére. A parasztháború fennmaradt és feldolgozott forrásai mezővárosi jellegére mutatnak rá. A keresztesek gyülekezésének színhelye kapcsán felmerül a kérdés, vajon a honfoglalás korában feltételezett hadfelvonulási és hadoszlási hely emléke élt-e tovább, vagy csak véletlen egybeesésről van-e szó?

31 A 15. századi mezővárosok népességszámának vizsgálata alapján nyert megállapítást, hogy a „mezővárosok átlagnépessége tehát 500 fő körül hullámzott".

32 Vannak e korban oppidumok 30 fős és vannak 1890 fős lélekszámmal. A középkori Pásztóról Bél Mátyás és a későbbi történetírók is úgy emlékeztek meg, hogy az a „megye legnépesebb települése" volt. Az 1549. évi bordézsma alapján feltételezett lélekszáma 1000 fő, de a török összeírások alapján ennél magasabbnak kellett lennie a népességszámának, mint arról lejjebb szó lesz.

33 Figyelembe véve a fentebbieket, a 800-850 15. századi mezőváros között Pásztót a nagyobb népességű mezővárosok közé sorolhatjuk. Az a másfél évszázad, amely a mezővárosi jogállás elnyerése és a török uralom közé esik, viszonylagos békében telt el. Feltételezhetjük, hogy a mezővá30. BÉKEFI, 1898. I., 291-293. p. A budai jogok gyakorlati érvényéről MÁLYUSZ, 1984. 185. p. 31. BARTHA-FEKETE NAGY, 1973. 128-130. és 266. p. 32. BÁCSKAI, 1965. 28. p. 33. SOÓS, 1955. 48. p.; BÉL, 1968. 102. p.; BÁCSKAI, 1965. 19. p. LóBiáti Cei.yei te.tltör Konyviàra