Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Zsigmond kanászának a háza, búzájával, 10 frt értékű házi eszközeivel, s 25 tallérjával együtt elégett. Kertészek 1770-ben az apátságban szolgált kertész, de név szerint nem ismerjük. Kerülők 1783-ban esztendős kerülőnek fogadja fel a város Gortva Ferencet. Fizetsége 6 frt, tíz kila búza és egy pár bocskor „az hajtó bérnek fele". Ennek a bérnek fejében „ tartozik hiven szolgálni, mindenféle jószágot az vetésekrűl bé hajtani ".

238 Kocsisok Számos családfőnél e foglalkozást jelölik az anyakönyvi bejegyzések: pl. Vranka János

239

, Németh Mátyás

240 a ciszterciek, Krisztián Imre

241 a plébános kocsisa volt. De volt a városnak is kocsisa: Csór István személyében. Okrészek Mint legfőbb igavonó állatot, nagyszámban tartották az ökröt. 1770-ben az apátsági uradalomnak külön ökrésze volt. Szolgák E társadalmi réteg sem volt egynemű, bizonyos differenciálódást figyelhetünk meg benne. Egyértelműen el kell különítenünk a szolgálókat vagy más szóval a cselédeket, akik elsősorban nők voltak. Ilyeneket az apátság, a földesurak, de nagyobb jobbágy gazdák is alkalmaztak. A szolgákon belül megkülönböztethetünk faragó bérest, bérest, villást, öreg bérest, kisebb bérest, nyári juhászt, bojtárt, 238. NML V. 702. 1. 92. p. 239. Házassági anyakönyv: 1746. január 9. 240. Házassági anyakönyv: 1746. január 9. 241. Halotti anyakönyv: 1750. május 24.