Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

szolgát. 1726-ban a béresnek 20 kila búza járt. A napszámosok bérét a szakványosokkal kapcsolatban már idéztük. 1767-ben egy faragó béres, aki egy szekeret is feltudott állítani, kapott 12 rhenus forintot, egy egész ruhát, két kila őszi vagy tavaszi gabonát, 2 pár fehér ruhát vagy egy mérő kendert, 7 pár bocskort vagy fél cserzett bőrt, egy pár bőrkapcát vagy egy pár sarut. Eleimet kapott 17 kila búzát, egy kila borsót, kását, lencsét, 50 font húst, 30 font sót, 30 font túrót, 2 icce vajat, másfélesztendős sertést. Az „öreg" béresnek járt 10 rhénes forint, egész ruha, a „kisebb" béresnek 9 forint és egész ruha. A cselédnek két hónappal korábban be kellett jelentenie, hogy akar-e maradni vagy sem. A nyári juhászt Gyümölcsoltótól (március 25.) Szent Demeter (október 26.) napjáig fogadták fel 7 forintért, három napra járt egy kenyér (ha bojtárja volt 2 napra). A kutya egész nyárra kapott 5 kila kor8. Népek, nemzetiségek a 18. századi Pásztón Az 1746. évi egyházlátogatáskor azt jegyezték fel, hogy „populus pristium hungaricam, pauci slavonicam, paucissim germanicam linguam loquuntur" [a nép főleg magyarul, kisebb részben szlávul, csekély mértékben németül beszél]. A hat évtizeddel később (181 l-ben) végzett Canonica Visitatio

244 szerint „a pásztói nép magyar nyelvű". Hatvan év alatt tehát végbement a betelepülő idegenajkúak nyelvi asszimilációja. Bármily jelentős is volt a bevándorlás, „Pásztó vérségi arculatának lassú megváltozása"

2

^, a mindenkori magyar lakosság számbeli és gazdasági súlyának döntően nagyobbnak kellett lennie. 242. NML V. 702. 17. d. Hirdetések könyve 11. p. 243. NML V. 702. 1. 37-39. p. 244. NML Filmtár 90. doboz 245. SOÓS, 1955 48. p.