Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

45. táblázat Járványos évek korcsoportonkénti halandósága HALÁLOZÁSI BEJEGYZÉSEK SZÁMA Kor 1729 % 1732 % 1741 % 1748 % 0-1 év 34 34,4 22 27,2 36 37,9 43 30,1 1-5 év 25 25,3 23 28,4 34 35,8 51 35,6 6-9 év 4 4,0 9 11,1 11 11,5 12 8,4 10-19 év 3 3,0 3 3,7 3 3,2 9 6,3 20-29 év 5 5,1 2 2,5 2 2,1 2 1,4 30-39 év 2 2,0 3 3,7 0 0,0 2 1,4 40-49 év 4 4,0 3 3,7 2 2,1 6 4,2 50-59 év 5 5,1 1 1,2 3 3,2 5 3,5 60 év felett 13 13,1 11 13,6 2 2,1 7 4,9 ismeretlen 4 4,0 4 4,9 2 2,1 6 4,2 Összesen 99 100,0 81 100,0 95 100,0 143 100,0 6. Az exogámia és az immigráció a pásztói egyházi anyakönyvek bejegyzései alapján A népesség összetételének alakulása az exogám házasságok tükrében Eger felszabadítása után megkezdődött az elnéptelenedett Pásztó elmenekült lakosainak visszatelepülése. Ez viszonylag gyorsan megtörténhetett, mert mint szó volt róla, 1690-ben a hatósága már működött. Persze ez a város más viszonyok, más lehetőségek közepette, más társadalmi szerkezettel, inkább csak nevében városként, pontosabban mezővárosként kezdte újra máig tartó életét a 16. századi megtorpanás és a 17. századi pusztulás után.