Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

NÉV 1711-1720 1721-1730 1731-1740 1741-1750 1751-1760 1761-1770 Prisca xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx 21/26-1-0,18 xxxxxxx Rózsa xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx 9/11-11-1,98 19/20-2-0,29 Anasztázia xxxxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxxx 21/22-1-0,14 Márta xxxxxx xxxxxx xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxx 21/22-1-0,14 Az Erzsébet a vizsgált nyolc évtizeden keresztül tartotta magát az első helyen, s arányszáma sem csökkent. Bár az Anna a 2. helyen maradt 1760-ig, arányának csökkenése figyelhető meg. A 3. helyen álló Katalin esetében az látszik, hogy 1751-1760 között jelentősen megnőtt a használtsága. Az Ilona, Borbála és Rozália népszerűsége egyre nőtt, ezzel szemben a Judité és a Dorottyáé visszaszorult. Házassági bejegyzések Pásztón 1693 óta jegyeztek fel házasságokat, bejegyzések az 1694. év kivételével minden évben találhatók. Az évenként beírt házasságszám az 1720-as évig erős hullámzást mutat, aminek oka egyrészt a török utáni visszatelepülés kezdeti nehézségeiben, a paphiányban, illetve a Rákóczi-szabadságharc eseményeiben lelheti magyarázatát. 1720-tól 1800-ig évente 19 házasságot kötöttek Pásztón. Az egyes bejegyzésekre jellemző adatok 1693 és 1770 között: - szórványos esetek kivételével jelzik a házasságkötés időpontját (év, hó, nap) - a vőlegénynél a név mellett szerepelhet a származási hely. Ezt gyakran akkor is megjegyzik, ha az illető pásztói (főleg a kezdeti évtizedekben). Amennyiben az illető nemes, akkor feltüntetik társadalmi állását. Pásztó esetében javarészt armalisták, kisnemesek házasságkötésének bejegyzésére került sor. Nagyon ritkán jelzik azt a második, harmadik házasságkor, hogyha özvegy a férfi, szemben a nőkkel, akiknek özvegyi állapota mindig fel van tüntetve. Szórványosan előfordul a vőlegény foglalkozása.