Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

mutatkozik a természetes szaporodás annál, mint amennyivel nőtt a lakosság. Míg tehát 1780-ig a meglévő bevándorlás mellett elvándorlással is kell számolnunk, 1780-től csak a bevándorlással magyarázhatjuk a csökkenő természetes szaporodás ellenére növekvő lakosságszámot. A 30. táblázatban nyomon kísérhetjük a házasságok, keresztelések és halálozások számának alakulását 1716-tól 1805-ig. A házasságkötések számának folyamatos növekedése Pásztó terebélyesedését jelzi. A természetes szaporodás az egészében a 18. században pozitív. 30. táblázat A természetes szaporodás számai a 18. században ÉV HÁZASSÁG SZÜLETÉS HALÁLOZÁS 1716-1725 166 528 386 1726-1735 194 729 540 1736-1745 182 841 580 1746-1755 219 1.Ó15 766 1756-1765 225 1.238 817 1766-1775 329 1.350 864 1776-1785 329 1.288 1.116 1786-1795 334 1.519 1.389 1796-1805 331 1.654 1.339 Összesen 2.249 10.162 7.797 Végülis a 90 év természetes szaporodása 2.365 fő, ez az adat megerősíteni látszik azt a becslést, miszerint a 17-18. század fordulóján 500-600 fő körül lehetett Pásztó lakóinak száma, hiszen az 1804-es Canonica Visitatio 3.099 főben adja meg a katolikusok lélekszámát.