Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)
III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN
1709-ben 1 a 6,5-höz. A dicalis összeírások egy nagyobb terület (megye) népességének számításához forrásul szolgálnak, azonban ha Pásztó esetében követjük N. Kiss István gondolatmenetét, akkor Pásztó lakosságszámát 1709-ben mintegy 300 főben kell megbecsülni. (Heves megye 1709. évi 8.120 paraszti dicájára kb. 16.000 főt számol.) Pásztó esetében e számítás szerinti eredmény alacsony értéknek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az 1710-es pestisben 110 ember halt meg, illetve 1711-ben 58 keresztelést jegyeztek be az anyakönyvbe! Az első esetben 1711-ben 200 ember sem élt volna Pásztón, illetve 200 emberre esett volna 58 keresztelés! A keresztelések száma alapján azt mondhatjuk, hogy legkevesebb 58 család biztosan élt a mezővárosban. (Ugyané számítások szerint Eger lélekszáma 304 család: 1282 fő.) A Rákóczi-szabadságharc után a békés korszak beköszöntével a népesség növekedése kezdte kinőni a település régi kereteit, s ezért 1736-ban a kenderföldekből alakítottak ki utcát. Mai értelemben vett népszámlálások a 18. században nem voltak, azonban állnak rendelkezésünkre Pásztó lélekszámára vonatkozó adatok a Canonica Visitatiokban (Egyházlátogatási jegyzőkönyvekben). A 23. táblázatba az 1690. évi adat a fentebbi becslés alapján került. Egyházlátogatás Pásztón 1746-ban, 1766-ban és 181 l-ben volt, ezeken kívül ismerjük az első népszámlálás adatait. 23. táblázat Pásztó lakosságszáma 1690 és 1811 között ÉV RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIKUS REFORMÁTUS GÖRÖGKELETI ZSIDÓ ÖSSZESEN 1690 kb. 500-600 ? ? ? ? kb. 500-600 1746 1666 5 1 3 _ 1675 1 766 2106 17 14 2137