Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

ÉV RÓMAI KATOLIKUS EVANGÉLIKUS REFORMÁTUS GÖRÖGKELETI ZSIDÓ ÖSSZESEN 1786 2584 7 ? ? — 2969 1804 3099 2 12 16 151 3280 1811 3852 16 21 20 408 4317 A katolikus lakosok számának 20 évenkénti növekedése szinte szabályosnak mondható: 1746 és 1766 között 440 fővel, 1766 és 1786 között 478 fővel, végül 1786 és 1804 között 515 fővel nőtt. 1784-ben 445 házban 606 család élt. A férfiak nők száma szinte azonos (1481-1488). Az 1-17 évesek 582-en voltak, számuk az összlakosságnak 20 %-át tette ki. A lakásviszonyokra vet érdekes fényt, hogy az egy házra jutó lakók száma 6,7 fő, ami azt a következtetést engedi meg, hogy a 18. század végéri túlnyo118 mó többségében kiscsaládban éltek a pásztóiak. Mint fentebb szó volt róla, ez a hevesi és nógrádi mezővárosokra jellemző átlagérték. Miután Pásztó a 18. században gyakorlatilag egyfelekezetű volt, a római katolikus lakosság lélekszámának növekedése lényegében egyet jelent a város lakosságának növekedésével. Változás II. József türelmi rendelete (1781) után következett be, aminek következtében Pásztón is megjelennek a zsidók. Addig a nem katolikus keresztény lakosok száma az egész század folyamán 10-30 fő között váltakozott, a mindenkori népesség 1-2 %-át alkották. 1746 és 1766 között tehát a Canonica Visitatiok szerint 440 fővel nőtt a katolikus népesség, amely ekkor Pásztó lakosságának 95,5 %-át jelentette, tehát mondhatjuk, hogy a római katolikusok lélekszáma végeredményben Pásztó lakóinak lélekszámát jelenti. Átlagban évente a megjelölt húsz évben 22 fővel gyara118. DÁNYI-DÁVID, 1960. 68-69. p.