Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

lérek felsorolását úgy zárja, hogy „reliquorum vero subinquilinorum ita et extraneorum vinea extendunt se ad vinearum fossores 134" [a többi hazátlan zsellér valamint extraneus szőleje pedig kitesz 134 kapás területet]. Egyébként ez a művelőit illetően névszerint meg nem jelölt szőlőterület majdnem akkora mint a pásztói zsellérek szőlőterülete. Igaz nem lehet az egybevett számból elkülöníteni a helyi és az extraneus szőlőmüvelőket. E meg nem nevezett hazátlan zsellérek egy része és más nem adózó lakosok jelennek meg az 1693-1702 közötti pásztói anyakönyvekben, összesen 40, akik az ismert felnőtt férfiak számát 116-ra egészítik ki. A felnőtt férfiak számának becslésekor (120 fő) figyelembe kell venni, hogy mindig voltak olyanok, akik semmilyen összeírásban nem szerepeltek, valamint számolni kell egy olyan jövő-menő népességgel, amely tartósan ugyan nem lakott Pásztón, de rövidebb ideig lakója volt, a forrásokban viszont nem jelenik meg. Egy 1697 novemberében készült összeírás szerint Heves megye 75 visszatelepült községe között a legnépesebbek Gyöngyös, Pata, Poroszló, Tiszanána, Füred és Sólymos. Ezek közt tehát Pásztó nem szerepel. Az ebben az évben készült összeírás, amely a 15 éven felüli lakosokat tartalmazza, 100 pásztóit jegyzett fel.

116 A fentebbiek ismeretében Pásztó 17. század végi 18. század eleji lakosságszámát 500-600 főre becsülhetjük. Szomorú végeredmény, ha a török hódítás elején becsült 2.000 fős Pásztóval vetjük egybe. A Rákóczi-szabadságharc alatt 117 1708-ban készült dicalis összeírás a nemeseknél (birtokos és armalista) 54 1/4 dicát, a nem nemeseknél, bevándoroltaknál 409 dicát, az elmenekülteknél 3 3/4 dicát határozott meg. 1709-ben a nemesek (csak birtokos) dicája 18 2/4, a nem nemeseké 121 1/4 dica. Csak az adó nagysága változott, a nemesek és nem nemesek dicaaránya a két összeírás szerint szinte változatlan: 1708-ban 1 a 7,5-höz, 116. MATUSZKA, [1909] 558. p. 117. N. KISS, 1981. 75-90. p.