Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

megindulásának újabb bizonyítéka, hogy 1689. január 5-én Heves vármegye 113 Pásztón tartotta gyűlését ~. Az 1688-as és az 1689-es, de méginkább az 1690-es adat azt bizonyítja, hogy a település hatósága s így népességének egy része együtt vészelte át a nehéz napokat és a békésebb idők beköszöntével együtt tért vissza régi otthonába. Pásztón nem volt szükség a település benépesítésére mint Szécsény vagy Balassagyarmat esetében.

114 E két utóbbi mezőváros földesúri kezdeményezésre népesült újra, Pásztó nem. A kisebb földesúri függés megnyilatkozott abban is, hogy a pásztóiak a helyzet konszolidálódása után magasabb szintű önkormányzatukért, a szabad királyi városi rang elnyeréséért szívós, de végülis eredménytelen küzdelmet folytattak földesuraikkal szemben. Szécsény és Balassagyarmat esetében ennek a gondolata sem merülhetett fel. A visszatelepülő lakosok nagy többsége Pásztón élt korábban is. Ezt az állítást megerősítik azok a bejegyzések, amik az 1693-től hol kisebb, hol nagyobb rendszerességgel vezetni kezdett római katolikus anyakönyvekben szereplő nevek mellett állnak: a legtöbb név után ott van a „pasthiense" szó, amit csak úgy érthetünk, hogy 10 vagy 20 évvel korábban is Pásztó lakosa volt, mert beköltöző neve mellett, legalábbis a házassági bejegyzésekben, ott találjuk származási helyét. Ha a település ambicionálta a szabad királyi városi rang megszerzését és képes volt előteremteni a fegyverváltsági díjként lefizetett 2000 forintot, igaz hitelből, akkor ahhoz elegendő lakossal is kellett bírnia. Vajon mekkora volt a népessége Pásztónak az újratelepülést követő első évtizedben, a zaklatott 17. század utolsó évtizedében? Az 1696-os országos és az 1702-es apátsági összeírás

115 alapján 76 adózó családfőt különböztethetünk meg, de hogy ez nem a teljes szám, arra figyelmeztet az 1696-os összeírás utolsó sora, amely a csak szőlővel rendelkező hazátlan zsel113. BALÁSSY, 1893. IV. 5. p. 114. BELITZKY, 1973.; PÁLMÁNY, 1986. 115. BÉKEFI, 1898.1. 164. p.