Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

22. táblázat A pásztói földesurak birtokában lévő fölei- és szőlőterület D-ben 1793-ban BIRTOKOS BELSŐ TELEK KÜLSŐ TELEK ALSÓBOTMÁNY SZŐLŐHEGY ALSÓBOTMÁNY HETEDFIZETŐ RÓZSÁS, BÁBAHEGY KÖZÉPMÁL Apátság 63.270 48.875 16.417 6.269 14.228 Almássy 86.743 73.312 24.625 9.403,5 21.342 Platthy 39.863 36.656 12.310 4.700 10.671 Fráter 21.685 18.328 6.156 2.350 5.335 Fay 21.685 18.328 6.156 2.350 5.335 Összesen 233.246 195.499 65.664 25.072,5 56.911 Összes úrbéri földterület 576.392 D-t, azaz 206,92 hektárt tett ki. A hetedfizető, vagyis irtványszőlő majd 40 %-át teszi ki a legjelentősebb szőlőhegynek, az Alsó-Botmálnak. A térbeli adottságok, amik közepette a mezőváros élt, változatosak voltak. Pásztó 2.700 hektár területének kevéssel több mint egytizede (13 %) volt a belső telek. Határának majd a felét (45 %) a szántóföldek tették ki, egyötödét erdő borította. Az évszázados hagyományokkal bíró szőlőművelés a határ közel 58 %-án folyt, de a társadalmi életre gyakorolt hatása nagyobb területi arányánál, amit mutat az is, hogy a borbíró jelentősége egyre nőtt a terebélyesedő közigazgatási szervezetben. 3. Pásztó közigazgatásáról A középkori falu életében, fejlődésében és jogállásában fordulópontot jelentett az az esemény, amikor Zsigmond király 1407-ben a települést a budai pol-