Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Miután az úrbérrrendezés után sem szűntek meg az apátság és a Pásztóyleszármazott földesúr családok birtokhatárai körüli bizonytalanságok, 1793-ban a felek arányosítási szerződést kötöttek. A birtokrészek arányának megállapítása és az úrbériség elosztása az alábbiak szerint történt:

74 21. táblázat Pásztó birtokosai 1793-ban FÖLDESÚR BIRTOKARÁNY FÉLTELKES JOBBÁGY ZSELLÉR HÁZTARTÁS ciszterci rend 2/8 21 60 Almásy Pál 3/8 29 90 Plathy család 3/16 17 45 Fráter család 3/32 8 23 Fay család 3/32 8 23 Összesen 32/32 83 241 Amint a két táblázatból kitűnik, az apátsági birtokrész aránya az 1771. évi 20 %-ról 1793-ra 25 %-ra növekedett. 75 1793-ban az egyes birtokosok között a 22. táblázat adatai szerint oszlott ' meg a földterület négyszögölben. A belső telkek tartalmazzák az uradalmi, a jobbágy és a zsellér földeket. Pásztó legjelentősebb szőlőhegyei az Alsó-Botmál, a Rózsás (másik nevén Hosszúmái), a Bábahegy és a Középmái voltak, de ezek mellett még mintegy 30 ha szőlő volt a pásztói határ egyéb helyein. 74. SOÓS, 1991. 34. p. 75. NML V. 702. 17. doboz 3. szám