Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

A jelentősebb mennyiségben termesztett növények ezek voltak: tavaszi búza, rozs, árpa, zab, köles, bab, lencse, hajdina, árpakása, köleskása, tönkölykása. Acsády Ignácnak a pásztói határt illető 1715. és 1720. évi két adata

67 igen nagy eltérést mutat. Az irtványfoldek és rétek szembetűnő, a szőlőterület jelentős, a szántóföld kisebb arányú növekedését jelző számokat inkább a forrás hiányosságainak tudhatjuk be, mint a valós helyzetnek. 16. táblázat A pásztói határ művelési ágak szerint 1715-ben és 1720-ban 1715 1720 Szántó 175 Vi pozsonyi mérő 405 Vi pozsonyi mérő Irtvány _ 104 pozsonyi mérő Rét 8 kaszás 187 kaszás szőlő 215 kapás 844 kapás A cisztercita apátság és a pásztói földesurak pereskedése kapcsán 1770ben készült el Pásztó mérnöki helyleírása,

68 az említett Rosnay alias Rosenauer Sámuel munkája. A szöveges leírás a Pásztói határ kerületét 19.300 bécsi ölben (=36,6 km) határozta meg. Ami pedig a területét illeti, a következő két nagy részt különíti el: 67. ACSÁDY, 1898. 55-57. p. 68. VeMLE 1738.