Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Összesen tehát 330 lakóházat jegyzett fel Rosnay Sámuel „juratus mathematicus". Az adat azért érdekes, mert 14 évvel később, 1787-ben

64 445 házat írtak össze, ami azt jelenti, hogy másfél évtized alatt 25 %-kal, azaz negyedével nőtt volna Pásztó házállománya. Lakásviszonyok tekintetében a hevesi és nógrádi mezővárosokra jellemző átlagszámmal bírt: egy házra 6,7 fő esett. Ezzel Pásztó a két szélsőség Hatvan (5,5 fő/ház) és Érsekvadkert (8,0 fő/ház) között helyezkedik el. 15. táblázat Egy házra jutó lakók száma Heves és Nógrád megye mezővárosaiban 1787-ben HEVES FÖ/HÁZ NÓGRÁD FÖ/HÁZ Dévaványa 7,0 Balassagyarmat 6,6 Füred 6,2 Divény 7,1 Gyöngyös 6,1 Fülek 6,1 Hatvan 5,5 Gács 6,3 Heves 7,0 Kékkő 5,9 M aki ár 7,2 Losonc 7,9 Mezőtúr 5,8 Losonctugár 7,0 Pata 6,1 Nógrád 5,6 Pásztó 6,7 Szécsény 6,1 Poroszló 6,4 Vadkert 8,0 Szolnok 7,0 Törökszentmiklós 7,4 A mezőváros határának első általános jellemzése szintén Maietynsky Venceltől származik: „A Mátra erdeje leginkább tölgyes ... ide verik ki a disz64. DÁNYI-DÁVID, 1960. 66-71. és 94-103. p. 40