Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

13. táblázat A jobbágyság rétegeződése a gyöngyösi járás néhány településén 1771-ben, illetve 1787/88-ban JOBBÁGY TELEK* TELKES JOBBÁGY HÁZAS ZSELLÉR HAZÁTLAN ZSELLÉR Gyöngyös — — 842/856 48/40 Pásztó 47 94/93 149/201 4/10 Hatvan 61 VJ 118/124 166/118 14/4 Abasár 17 % 70/64 95/79 28/3 Gyöngyöspata 70 3

/4 139/124 68/70 9/3 Adács 47 3

/4 114/138 -/32 -l\ Hort 82 168/135 6/49 11/2 Ecséd 47 Vi 81/64 23/48 2/3 Csány 52 71/56 26/27 2/11 Réde 21 Vi 31/29 15/53 -/4 Gyöngyöstarján 39 74/67 20/33 1/2 Gyöngyössolymos 20 % 93/98 6/20 17/7 * A jobbágytelkek adatai az 177 l-es állapotot tükrözik. A népességkoncentrációban viszont Pásztó a század végére, Gyöngyöst nem tekintve, a járás többi települései elé került. 1784-ben Hatvan, Abasár, Pata, Hort harmadannyi, feleannyi lakossal bírt. A 14. táblázatban szereplő települések közül a lakosság növekedésének az üteme legmagasabb Abasáron és Adácson, a legalacsonyabb Horton és Gyöngyöspatán volt. Pásztó e tekintetben a két csoport között foglalt helyet. Hasonló mértékű lakosságnövekedés Hatvanban, Gyöngyössólymoson és Gyöngyöstarjánban fordult elő. 1746 és 1787 között Abasáron és Adácson több mint a kétszeresére nőtt a népesség. Pásztón és az említett helységekben pedig 80 % körüli volt a lélekszám gyarapodása.