Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

TELEPÜLÉS SZÁNTÓ KISHOLDBAN RÉT KASZÁLÓBAN SZŐLŐ KAPÁS HÁMOS LÓ SERTÉS SZARVASMARHA Csány 1424/1229 624/558 -/251 70 738 Réde 609/520 163/200 113/123 38 31 224 Tarján 1316/976 244/421 525/347 55 41 533 Sólymos 540/744 219/409 1433/ 19 7 364 Két adat esetén az első az 1771. évi, a másik az 1787/88. évi. Az állattartás adatai 1787/88-böl valók. A szőlőterület nagysága 1771-ben 1035 kapás (99 kh), ezzel szemben 1787/88-ban 1087 kapás (104 kh). Figyelemre méltó, hogy a szőlőterület változás 1771 és 1787/88 között Pásztón a legkisebb. Más településeken, így Hatvanban, Abasáron, Gyöngyöspatán, Gyöngyössolymoson nagyságrendekkel csökkent a szőlőterület aránya. A két időmetszet adatai a szőlőterületet illetően eltérést mutatnak, aminek magyarázata nem ismert. Vélhetőleg a II. József féle felmérést tekinthetjük a megbízhatóbbnak. 1787/88-ban Pásztón írták össze a legtöbb sertést. A járás többi településéhez képest nem alacsony a szarvasmarhák száma sem. Elmarad viszont a hámos lovak mennyiségét illetően több falutól is: Adácson, Horton, Csányban, Ecséden, Hatvanban például nagyobb volt a lótartás jelentősége. A 18. századi pásztói paraszti társadalom differenciáltsága évszázados szerkezetre utal. Már a 16. századi dézsmaösszeírások is a zsellérek nagy számát tükrözik, s ez a sajátosság a 18. században is megvan. A 13. táblázatban szereplő települések közül egyikben sem olyan magas a zsellérek száma a telkes jobbágyokéhoz képest mint Pásztón. E tekintetben Hatvan áll legközelebb hozzá. S ez az arány a század végére még nagyobbá vált a zsellérek javára.