Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Kifejezhetö-e számszerűen a magyar és a más nemzetiségű lakosok aránya? Miután az 1746. évi feljegyzés szerint a háromnyelvüség, ha nem is azonos mértékben, de élő környezetet jelentett Pásztón, ezért erre a kérdésre, ilyen jellegű összeírások híján, elsősorban az 1693-1750 közti anyakönyvek családnévanyagának elemzésével kereshetünk választ. A feldolgozott 57 év 6.204 anyakönyvi bejegyzéséből 842 féle családnév különböztethető meg. A családnevek nyelvi eredet szerinti csoportosítása, azok aránya egymáshoz, szinte tökéletesen megegyezik az egyházlátogatási jegyzőkönyv feljebb idézett mondatával. 50. táblázat Az 1693-1750 közti pásztói családnevek nyelvi eredetük szerint Magyar névadás 523 név 62,2 % Szláv névadás 184 név 21,9 % Német névadás 103 név 12,2 % Latinos névadás 4 név 0,5 % „N"-es névadás 1 név 0,1 % Azonosítandó 27 név 3,2% 842 név 100,0 % Ugyanakkor azonban a fentebbi táblázat csak a nevek egymáshoz való arányát tartalmazza, a lakosság arányát torzítva tükrözheti, hiszen az egyik féle név alatt előfordulhat 1, a másik alatt 10 személy is, így a lakosság arányára ez nem világít rá. Ha azonban az egyes névhez oda tudjuk kötni, az őt viselő személyek számát, ez esetben közelebb fogunk járni az igazsághoz. Ekképpen az 57 év alatt 3160 felnőtt személyt lehetett a 842 féle névhez kapcsolni. E vizsgálat eredményeként a sorrend nem változik, az arány azonban igen.