Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

51.táblázat A különböző családnévtípusokra eső felnőtt személyek aránya A CSALÁDNÉV EREDETE SZEMÉLYEK SZÁMA SZÁZALÉK Magyar névadású 2.611 84,6 Szláv névadású 294 9,5 Német névadású 119 3,9 Latinos névadású 4 0,1 Azonosítandók 60 3,2 Összesen 3.160 100,0 Az 50. táblázat adatai szerint a nevek egyharmada (34,6 %) utal nem magyar névadásra, viszont ha az általuk jelölt felnőttek arányát vesszük figyelembe, akkor ez az arány csak 13,5 %. Ennek ismeretében érthetővé válik az, hogy 1811ben Pásztó magyar nyelvű település. Vagyis valóban sok betelepülő jelent meg Pásztón, de ezek egyrészt terebélyes családokat, ennél fogva elterjedt családnév típusokat nem alkothattak, másrészt az ő esetükben tulajdonképpen minden családnév külön családot jelent, addig a magyar lakosságnál (magyar névadású személyeknél) rokonsági kapcsolatokkal is számolhatunk. A német és szláv családnevekhez szinte kivétel nélkül csak egy felnőtt személy köthető. Jellemző továbbá, hogy mind a német, mind a szláv családnevek első megjelenése a házassági vagy a születési anyakönyvben található, ami arra utal, a család nem régen él Pásztón. Magyarok Minden ránkmaradt adat azt mutatja, hogy Pásztónak a török után újratelepülő lakossága magyar volt. Acsády

246 mind 1715-ben, mind 1720-ban magyar háztar246. ACSÁDY, 1898. 55-57. p.