Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

évben haltak meg. Az özvegy N. Klára 60 esztendős korában, az 50 éves N. Slava 229 • pedig 50 évesen halt meg. N. Klára német bába volt, míg N. Slava szláv származású lehetett. A közismert feladata mellett szükség esetén helyettesítette a papot. (1750-ig egy tucatszor fordul elő a bába neve mellett, hogy keresztelt). Csőszök Január elsején fogadták fel egy évre a két csőszt. 1780-ban Gedei János és Szabó Ferenc fizetsége fejenként 3 frt, hét kila búza, két pár bocskor, valamint portiomentesség maguk után.

230 Gulyások, pásztorok Tekintettel arra, hogy az állatállomány legnagyobb része szarvasmarhából állt, több gulyás kellett hogy éljen Pásztón. Ilyen elnevezés alatt 1737-ben találkozhatunk velük: a „gulyások háza megégett". A pásztor megnevezés gyakoribb: Borjúpásztor Tamás 1716. január 25-én halt meg. A városi pásztorok 1770-ben egy utcában laktak. Tott Mátyás 1723-ban, Molnár György 1743-ban, Kolosvári János 1750-ben volt pásztor Pásztón. Harangozok Takács Márton az első ismert pásztói harangozó: 1702-ben 2 fián kívül semmije sincs, 1708. szeptember 30-án halt meg 40 éves korában. A '10-es 20-as években tisztségében fia, Harangozó Bertalan követte. A 30-as 40-es években Harangozó János húzta a harangot. Harangozó alias Lakó János a toronyból kiesve lelte halálát 1748. szeptember 15-én. 1749-ben és 1751-ben Teplinszki (Teplitzki) alias Kampanator Mihály szerepel harangozóként. A harangozó fizetését a '80-as évektől a város adta. Mivel a cisztercieknek külön volt harangozójuk, aki az apátsági birtokrészen lakott, a városban végülis két harangozó élt. 229. obstetrix germanica: Halotti anyakönyv: 1754. április 6. 230. NML V. 702. 1. 75. p.