Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

azoknak a száma is, akik Pásztón kívül is keresték kenyerüket. Elsősorban a „szabványosok" azon részére gondolhatunk (a summások elődeire), akik szakványukon kívül más megélhetési forrással nem rendelkeztek. Foglalkozásukat tekintve találkozunk iskolamesterrel, bábával, harangozóval, bakterral, strázsával, szolgákkal, béresekkel, kocsisokkal, kanászokkal, kondásokkal, gulyásokkal, juhászokkal és pásztorokkal. Bakterek 1787-ben két bakter volt, akiknek a fizetése, ruhája és „deputatuma" 68 rhenus forintba került. 1799-től három „vakter" teljesített szolgálatot, akiknek kötelessége volt, hogy „Ejtzakának idein szüntelen vigyázzanak, kik közül kettőt a város, egyet pedig az uraság fog fizetni". Konvenciójuk ekkor rendeltetett: Készpénz fizetése fejenként 16 frt Kenyérnek való búza 16 kila Székhús 25 font* Fehérruha vagy ehelyett 45 dr 1 pár új csizma, 2 pár fejelés évenként 1 süveg, 1 lajbi, 1 nadrág évenként 1 kabát, 1 köpönyeg „a meddig tart". Bábák Nem lehet kétséges, hogy már a 18. század közepéig folyamatosan dolgozott bába Pásztón. A névszerint ismertek a következők: Komáromi Zsuzsanna 60 éves korában halt meg 1722-ben, Pászti Ilona szintén 60 évesen hunyt el 1731-ben. 1734ben és '35-ben az adókivetési lajstromban szerepel a „baba ura", illetve 1737ben Baba Mattyo, neve nyilván felesége foglalkozására utal. Szabó Ilona 64 esztendős volt, amikor meghalt 1747-ben, az előbbi adatok talán rá vonatkoznak. Az ötvenes években már két bába működött: érdekes, hogy mindketten ugyanazon