Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

lovszky József, Markold Adalbert, Markolt Miklós és Jezerniczky János. " 1770ben az Oláh uraságnak volt mészárszéke.

228 Pásztón a kocsmán és a mészárszéken kívüli kereskedelmet az 1780-as évekig a „görög" kereskedők látták el. Számuk sohasem emelkedett 3-5 családnál többre. Nemcsak az árukereskedelem, hanem a pénzkölcsönzés révén is jelen voltak a város életében. A fegyverváltságra a pénzt a pesti „rác" adta a pásztóiknak, s a kölcsön, valamint a kamatainak visszafizetése miatt a hitelező halála után is évtizedekig kapcsolatban álltak családtagjaival. Zsidó szintén 3 élt a húszas évek közepéig. Tevékenységük a kocsmáitatás és a mészárszéktartás körül jelent meg. Mivel azonban a város kitiltotta őket, II. József türelmi rendeletéig nagy szerepet nem játszottak, de az apátságnak voltak kapcsolatai például a gyöngyösi zsidókkal pénzkölcsön tárgyában. A türelmi rendelet utána számuk rohamosan növekedett, s a kisszámú „görög" kereskedő méginkább visszaszorult. Szegődményesek A pásztói társadalom ama rétegének pontos meghatározása, amely sem jobbágy-, sem zsellértelken nem ült, sem egyéb saját rendelkezésű földdel nem rendelkezett, mesterséggel nem bírt, hanem valamilyen kialkudott vagy megállapított természetbeni és/vagy pénzbeni fizetség fejében dolgozott, rájuk vonatkozó összeírások híján nem könnyű azonosításuk. Nemcsak számarányuk, hanem a foglalkozásaik teljes köre sem rekonstruálható hiánytalanul. A szórványosnak tekinthető adatokból azonban az 1770-es évekre egyre jellemzőbben tűnik ki e réteg. Szolgálhattak valamelyik pásztói birtokos majorságában, vagy akár tehetősebb gazda mellett, illetve állhattak a város szolgálatában. Egyre növekedett 227. HML IV. 7. b. 228. VeML Z. ap. E 1738