Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

nyinak a piacon lévő telkén álló házat „megbérlette az Varos kocsma háznak". 1 1732-ben javításra szorult. 1726-ban Gaida Pál „varas'" kocsmárosa a tűzvészben 40 frt kárt szenvedett.

220 1737-ben vita támadt a város és a borbíró között a használatban lévő mérőeszközök miatt. A borbíró (Bakos Márton) és a kocsmáros (Repsitsky Mátyás) Gyöngyösre mentek a vitás kérdés eldöntése ügyében. A kocsmáros kifogásolta a város által adott „Batok" (bádog) iccét és füzért, s a gyöngyösi hitelesítés után a bádogiccét le is cserélték „Fa itzere", mivel nem egyezett a gyöngyösi mértékkel. A füzér maradt. (A füzér vagy más szóval akolófa rovátkáit mérőpálca volt, amellyel a boroshordók űrtartalmát határozták meg.) Az eset azt mutatja, hogy Pásztón a gyöngyösi űrmértékek voltak használatosak. 1736-ban az apátság a Szent Lélek templom fundusán épített kocsma miatt heves vitába keveredett a plébánossal. 1752-ben Péter kereskedő az apátság embere.

221 1753-ban csak a ciszterci uradalomnak 3 kocsmája volt Pásztón.

222 1770-ben 8 kocsma volt, ami azt jelenti, hogy 360 pásztóira jutott egy. Az apátsági birtokrészen 3 kocsma működött, az egyik kocsmárosa Stephan János, a másik a „Tepkei vendégfogadónak nevezett" uradalmi kocsma, a harmadik a „Kovács kuttya" mellett, közel a gedei úthoz volt. Tartott kocsmát ezen kívül az Almási 223 (kettőt), a Hal 1er (egyet), a Fráter (egyet) és a Platthy (egyet) család. A város számára 1783-ban a kocsma évi jövedelme 53 frt 46,5 dénárt jelentett, ez a teljes bevétel 2,3 %-a, annyi mint a vásárok után. 219. NML V. 702. 17. d. Hirdetések könyve 1. és 12. p. 220. Uo 11. p. 221. BÉKEFI, 1898-1902. II. 111. p. 222. N. KISS, 1969. 187. p. 223. VeML Z. ap. E 1738