Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

zsellérei Bátori József Király János Piatsek György Berkes Márton Kovács Pál Pilinyi Márton Czinober Mátyás Lukatsovics András Rozmaring Ferenc Gulicza György Mák György Szőke Lőrinc Halasi Márton Mák János Tassak József Kelemen János Maksó János Tóth Mihály ifj. Kelemen Mihály Nagy Mihály Vass István Kelemen Pál Palla András Zsáry János A pásztói földesurak és a jobbágyság között kötött 1718. évi szerződés ellenére a 18. század folyamán több kísérlet történt a kialkudott jogok csorbítására. Már az úrbérrendezés előtt, az úrbérrendezéskor, majd az 1793. évi megállapodáskor feszültséget váltott ki, hogy az allodiális földek gyarapításához, a jobbágytelkek kialakításához a pásztóiak szabadrendelkezésű földjeit, az irtásföldeket igyekeztek felhasználni és ezek szabad adás vevését, zálogba adását meggátolni, illetve a jobb minőségű jobbágyföldek rosszabbra cserélését végrehajtani. Az ellentétek már 1794-ben jelentkeztek és nyílt formában 1795-ben öltöttek testet, amikor a pásztóiak az urasági földeket kezdték művelni.

154 A kirendelt karhatalom néhány embert letartóztatott, őket a plébános közbenjárására azonban hamarosan szabadon engedték. Sajátos helyet foglalt el a jobbágytársadalomban a libertinus és taksás réteg, amely Pásztón is feltűnik. 1727-ben a nemes személyektől megkülönböztetve „szabad emberek" azok tiszttartók, akik jelen vannak Valus György javainak felosztásakor.

155 A libertinus és taksás jobbágyok számaránya nem látszik magasnak. Az 1740-50-es években 20-30 taksás jobbágyról szólnak a források, akik 154. SOÓS, 1991. 35. p. 155. NML V. 702. 17. d. Hirdetések könyve 18. p.