Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

nagy része valamilyen mesterséget is űzött. 1744-ben tiszttartók, mészárosok, kocsmárosok, sörfőző, kovács, görög kereskedő, valamint 4 molnár taksafizető. Hasonló a helyzet 1769-ben, amikor a sörfőző, a 2 kocsmáros, az 5 mészáros, a 3 görög kereskedő taksafizető. Kötelezettségeikre vet fényt az apátsági taksás mestereknek megszabott szolgáltatás 1741-ből: „Az Taxalistak pedig az kik Nevezet Szerént kővetkőznek: ugy mint .Böcsületes Kada Antal, Szegi István, Kalocsai Márton, Tamasfalvai Adam, Szekeres György, Kuzma Mihály. Mivel hogy az Uraság dolgára nem járnak és mégis Isteniül adatott javacskaikkal bírjak az Határt, azért limitaltatik az Taxájuk három id est 3 rhenus forintokra, azon kívül tartoznak megjelenni cselédgyek altol egy egy napi széna takaritássra és két napi aratásra. Aki pedig ezen három napi munkáját sajnálkozna megtenni, tehát annak az Taxája leszen négy Rhenes forint, ezek mellett minyajon közönségessen az Tekintetes földes uraságoknak recognitiojara titulo Honorarii karácsony avagy uj esztendő napjára contribualnak és pár császár madárral avagy ha azt kapni nem lehetne tehát helyeben fogoly madárral az Tekintetes Földes uraságnak követtyök altol beköszöntének. Böcsületes Kada Antalon kivül aki ebben nem contribuai mivel maga magát egy par madárra ajánlotta. Az taxát pedig magok között kiszedik Szent György napra és leteszik. "

156 Túlnyomó részben a zsellérek közül kerültek ki az ún. szakványosok,

1

'

7 akik „élelmöket sarlóval keresték". 1787-ben egy szakványos évi ilyen jellegű jövedelmét 12 forintra és 10 kila búzára tartották. De nemcsak a zselléreknél találkozunk e kategóriával. Számos mesterember is fizetett szakványa után, 17341737 között például Jakus, Kos, Kerekjarto, Csizmadia, Szekeres.

158 Ez azt jelenti, hogy egyes kézműveseknek időszakos mezőgazdasági munkát is vállalniuk kellett. Ez nem újdonság, mert az egyesült szabó-, szűrszabó- és szűcscéh 1666. évi szabályzatának egyik pontja kifejezetten, mint bevett gyakorlatot említi a kéz156. VeML Z. ap. E 669. 157. SOÓS, 1991. 158. Nml V. 702. Hirdetések könyve 49-52., 59-64., 73-75. p.; valamint VeML Z. ap. E 1337.