Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

nem hordták szét teljesen. Jóllehet bizonyos mennyiségű faragott követ felhasználtak belőlük a rezidencia építésénél, majd megnagyobbításánál is, miként erről már szóltunk. Mindez megint csak arra vall, hogy az ősi apátság újjáépítéséről nem mondtak le. Persze a középkori épületegyüttes némely részét a jelzett építkezések során elbontották, vagyis nemcsak a helyre egyáltalán nem állíthatónak ítélt falmaradványok és alapok köveit építették be másodlagosan. A torony szinte észrevétlenül tűnt le. Láttuk, hogy az eredeti tervek szerint e szilárd, emeletes torony megtartásával - csupán egy része leütésével - abból mindkét szinten szobákat szándékoztak kialakítani. Aztán módosították az elképzeléseket, a rezidenciaépítéskor alapjáig lebontották a tornyot, térségét beépítették a rezidencia alapterületébe, köveit pedig az új falakba. Többé immár szó sem esett toronyról. Csupán emléke maradt meg. Például a helyén újonnan rakott falakkal létesített szobát a helybeliek toronyszobának nevezték

132 évtizedek múlva is. Azt meg nem mondhatjuk, mennyi építőanyagot nyertek a torony lebontásával, s mennyi faragott követ kellett az építkezések során kiemelni a régi keleti monostorszárny falaiból vagy egyéb romokból. Tény, hogy a barokk rezidencia legutóbbi, 1990-re befejezett helyreállítása közben a kőművesek jó néhány faragott követ bontottak ki például az épület nyugati felében átalakított helyiségek barokk falaiból. így háromszög alakú kőfaragójellel ellátott, elszedett ajtókeret darabját is,

133 s az 1965-ös falkutatások alkalmával a rezidencia északi homlokzatának a kapubejárattól jobbra eső részén a középkori templom egyik boltozati bordáját találták meg a falban.

134 Nemcsak a rezidenciába építettek be a középkori romokból köveket, hanem egyéb szükséges építkezésekhez is felhasználták azokat. így például 1763-ban gátépítéshez. Az apátságnak ugyanis volt a Pásztó belterületén levő malma mellett a városon kívül is két kőre járó malma. Ám ez utóbbiból fele annyi jövedelemmel sem rendelkeztek, mint a városiból, mert nagyon ki volt téve a vízáradásnak, s ezért sokat kellett költeni javítására. Ennek kiküszöbölésére 1763-ban az apátság romos épületrészéből hordattak oda faragott köveket, s ezekből hatalmas gátat csináltattak a malom elé.

135 Mindez persze nem a középkori maradványok szándékos pusztítását jelentette. Hiszen éppen a következő évből, 1764-ből maradt ránk az előbbiekben említett beszámoló, amely szerint a régi templom pillérein és falain kívül egyéb épületrészek is jól látszottak, sőt a gátépítés után 30 évvel még mindig L-alakban (tehát a középkori épületszárnnyal együtt ) ábrázolták a rezidenciát egy pásztói térképen. Ugyanígy nem a rombolás szándéka vezette a tizenegy évi pásztói tartózkodás után 1775-ben elöljáróvá kinevezett Beitler Metódot sem, mikor a régi templom 132. BÉKEFI, 1902/HL 267. p., illetve CXVIL sz. oki., Jobbágyi, 1765. augusztus 20. 133. VALTER, 1982. 185. p. 134. VÁTI, 1966. 4.p. 135. BÉKEFI, 1902/n. 294. p.