Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
IX. fejezet Az elárvult rezidencia
25-én a király a pilisi-pásztói ciszterci apátságot visszaállította, birtokait (teljes felszerelésükkel) és jövedelmeit visszaadta. Mindezekkel együtt - miként eddig is egy-egy új apát kinevezésénél - kötelességek is hárultak a rendre. Most azonban már nem a pásztói apátság újjáélesztése szerepelt fő kötelezettségként, hanem az egri gimnázium ellátása alkalmas tanárokkal, akik ott az érvényben lévő tanrendszer szerint oktatják és nevelik az ifjúságot. Emellett a lelkipásztorkodást is el kellett lámiok nemcsak Egerben, hanem birtokaik plébániáin és helyi káplánságain, valamint folytatniuk kellett a szerzeteséletet az egri rendházban is. A birtokösszeírás szerint Pásztó városában az emeletes apátsági rezidenciát a vallásalap kezelése idején kijavították és új tető alá vonták. Az épület alatt húzódott a pince, szomszédságában pedig kert és az elhagyott puszta kápolna volt. Ez utóbbiban akkor - mint a feloszlatás után a romos templom oldalsó raktárában építőanyagot tartottak. Ebben az időben, az 1800-as évek elején tehát az ősi, középkori apátsági templom szentélyéből a 18. században kialakított kápolna már nem istentiszteletek, hanem raktár céljára szolgált. De még állt. A középkori apátság többi, újjá nem épített részének kövei, alapfalainak maradványai viszont a gondozás, megtartás szándékának hiányában teljesen eltűntek. A kiszedhető köveket nyilvánvalóan széthordták, mások feltehetően ma is rejtőznek valahol a föld mélyében. A kápolnát és a rezidenciát klasszicistává átrajzolt formában ábrázolta 1824ben is egy pásztói céhlevél. A község 1844-ben készült részletes térképén azonban már nem látható a kápolna - a rezidencia körül csak pázsit és díszkert volt -, mert addigra lebontották. Azoknak a bérlőknek ugyanis, akiknek a ciszterciek az 1802 után visszakapott pásztói birtokokat bérbe adták, nem volt szükségük rá. 163 De a ciszterci rendnek sem, hiszen tagjai — akik 1814-től az egyesített zircipilisi-pásztói apátság szerzetesei lettek - a rend visszaállítása után a 19. században Egerben, majd később a ciszterciek által vezetett többi gimnázium melletti rendházaikban éltek. Pásztora állandó jelleggel és teljes létszámban nem tértek vissza a rendtagok. Ám időnként még ekkor is megjelentek. 1808 őszén például Egerből többen Pásztora és Szántóra mentek vakációzni, hiszen mindkét helyen akkor még ott élt és működött egy-egy ciszterci jószágkormányzó. 164 Pásztón még az 1810-es években is miután 181 l-ben az addigi jószágkormányzó, a 73 éves Partly Bertalan meghalt 165 helyben vezette a gazdálkodást 1817-ig Róják Ferenc ciszterci, 166 aki akkor Egerbe került noviciusmesternek és alperjélnek. Aztán a pásztói rezidenciába szerzetesek helyett bérlők költöztek. A gazdaság közvetlen irányítása helyébe más megoldás már 1777-ben, az egri gimnázium 163. VALTER, 1982. 175. p. 164. BÉKEFI, 1902/n. 502. p. 165. Partlyról a zirci História Domus-ba (Zirc, Hist. Dom., 226. p.) azt jegyezték be, hogy 1811. szeptember 15-én Egerben halt meg, a Schematismus szerint (183. p.) viszont egy hónappal előbb, 1811. augusztus 15-én és nem Egerben, hanem Pásztón érte a halál. 166. Schematismus, 182-183. p. - Vö.: BÉKEFI, 1902/H. 563. p.
