Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

jövedelmeztek, hogy abból három-négy rendtag sem tudott volna megélni, nemhogy még az apátság megépítésére, a többi épületek tatarozására, fenntartására és egyéb kötelezettségekre futotta volna. A Helytartótanácsnak 1734-ben mégis méltán jelenthette az apát, hogy amennyire lehetett, legalább részben felépítette a török hódoltság idején romba dőlt középkori templomot, annak addig düledező szentélyében immár újra istentiszteletet lehet tartani, s gondoskodott rendtagokról is, akik helytállnak. így a király akarata a pásztói apátságot illetően megvalósult.

124 Mály József 1748-ban bekövetkezett halála után a wellehrádi konvent kérte Mária Teréziát, hogy az újonnan megválasztott wellehrádi apátot, Hauck Antalt nevezze ki egyúttal pásztói és pilisi apáttá is. Ennek indoklásául arra hivatkoztak, hogy eddig minden igyekezetük ellenére sem sikerült külön pásztói apát és konvent eltartására megfelelő összeget előteremteni, valamint részükre szükséges épületet megépíteni. Az apátság újjáépítését tekintették tehát ekkor is változatlanul céljuknak. A Hauck Antal wellehrádi apát által 1749-ben a Helytartótanácsnak felterjesztett, a pásztói apátság állapotáról készített összeírás is úgy fogalmazott, hogy a pásztói apátság fejlődésének lehetősége érdekében építették fel romjaiból a rendházat és a templom szentélyét. Ennek megfelelően Mária Terézia 1749. július 21-én kelt, Hauckot pásztói apáttá kinevező levelében őt is arra kötelezte, hogy pásztói jövedelmeit ne saját magára vagy Wellehrádra fordítsa, hanem a pásztói apátság helyreállítására. Ismét méltán sorolhatta el Hauck apát - az 1751. évi országgyűlésen felmerült aggályok tisztázására -, hogy a wellehrádi apátság mennyit költött már Pásztora. így többek között építkezésekre 10000 forintot, a rendtagok ellátására és az épületek fenntartási költségeire 2000 forintot évenként. Mindamellett bármilyen sokat is fordított Wellehrád Pásztora, abból eddig semmi hasznot nem húzott, hiszen a rendtagok a pásztói birtokból - melynek évi jövedelme 240 forint volt, amikor a rend kezébe visszakerült, s most már 500 forintra is felment - még ruházkodni sem tudtak. Igaz, az évek folyamán még vásárolt is birtokokat a pásztói apátság. Ám ezeket különböző kölcsönökből vette, a jövedelem elment a kamatokra és a törlesztésre. Ezek ellenére 1755-ben is úgy vélték, itt az ideje, hogy a wellehrádi apátság a pásztói templomot egészen újjáépítse.

125 A hosszas betegeskedés által gyötört Hauck Antal 1763-ban érezte, nincs elég ereje már a wellehrádi-pilisi-pásztói hármas apátság további vezetésére, ezért lemondott. Ekkor - mint az előzőekben már láttuk - Pásztón hét rendtag részére volt megfelelő lakás, s mivel a jövedelemmel arányos létszámú konvent eltartását Hauck lehetségesnek látta, úgy gondolta, a pásztói apátság további fejlesztését beleértve noviciátus létesítését is - utódja szintén nemcsak kötelezettségnek, hanem szívügyének is fogja tekinteni. Ebben nem is tévedett. 124. BÉKEFI, 1902/n. 18-22. p. 125. Uo. 28-38. p.