Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

alapján a szakemberek - mit sem tudva az 1756 és 1758 közötti munkálatokról feltételezték azt, hogy a ma álló épület eléggé folyamatosan ugyan, mégis valószínűleg két építési szakaszban készült. Jóllehet a falrakásban elválásnak határozott nyomát nem találták, bizonyos különlegességekre felfigyeltek. Nevezetesen nemcsak arra, hogy a rezidencia északi főhomlokzatán a kelet felőli három szélső ablak kiképzése eltér a többitől, hanem arra is, hogy ezen a részen a falrakásban sokkal gyakrabban használtak fel téglát a faragott kövek mellett, mint az épület nyugati szakaszának falaiban. Mi már tudjuk, hogy mindezek az 1756 és 1758 közötti építkezés nyomai. VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében Az 1750-es évek végétől a megnagyobbított rezidencia immár valóban több lehetőséget biztosított a pásztói ciszterciek számára ahhoz, hogy igazi konventté alakuljanak, s a wellehrádi anyamonostortól kevésbé függő, önálló hatáskörű perjel vezesse a szerzetesi közösséget, esetleg még utánpótlást, növendékeket is saját maguk nevelhessenek. Hiszen a végső cél változatlanul még mindig az maradt, hogy az elpusztul középkori pásztói apátságot feltámasszák, teljesen újraépítsék. Ez a szándék pontosan nyomon követhető mind a wellehrádi apátok, mind az általa Pásztora küldött ciszterciek terveiben és tevékenységében. Már 1722 nyarán - tehát mindössze öt évvel a rezidencia felépítése után - arra kérte Gonczik a wellehrádi apáti titkárt, küldje el Pásztora az építőmestert, aki a templom és a monostor tervét elkészíti.

122 Két hónap múlva magát a titkárt hívta a templom és a monostor tervének megállapítására. Mindkét esetben tehát kifejezetten a monostor is szerepelt és a templom is. Még a gondolata sem merült fel annak, mintha a rezidencia megépítésével a monostor újjáépítése immár befejeződött volna, s már csak a templom lenne hátra. így is kellett lennie, hiszen Nezorin Flórián apáti kinevezését azzal a kötelezettséggel kapta a királytól, hogy a pásztói monostort építse újjá, s szervezze meg ott a szerzeteséletet. Nezorin halála után Mály Józsefnek is meghagyta III. Károly - Bécsben, 1724. október 16-án kelt, Mályt apáttá kinevező oklevélben

123 -, hogy pásztói jövedelmét a pásztói apátság felépítésére és ott az istentisztelet emelésére fordítsa. Mály is lelkiismereti kérdésként fogta fel ezt a kötelezettségét, jóllehet tudta, hogy a pásztói és pilisi apátság ősi birtokainak csak kis része jutott vissza a rend kezére. Ezek pedig olyan keveset 122. Zirci lt., Act. abb. Paszt. fasc. 12. nr. 27. In: BÉKEFI, 1902/n. 397. p. 123. BÉKEFI, 1902/m. 106-109. p., illetve LIX. sz. oki.