Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
arra mutat, hogy a városbelieknek is ismerős, megbecsült rendtagról emlékeztek meg. Az 1736. február 21-i bejegyzés pedig: "Nemes Vitézlő Marsovszky István meg holt Pasztában temetettél az Cistercitak templomában" a rendi mult újraéledésének jele az értelmiség körében. 100 A javuló légkör, melyre a várossal folytatott, fentebb említett egyezkedések mutatnak, nem változtathatta máról holnapra zavartalan barátsággá a város és az apátság viszonyát, hiszen mind a két fél nehéz anyagi körülmények között igyekezett új egzisztendiát teremteni magának. Ebben a folyamatban Dalmata Ferenc jószágkormányzó a majdnem probléma mentes verebélyi bérlet területén könnyebben jutott egyetértésre a várossal, mint a Zolnay-örökségi területek dolgában, hol tovább is erélyesen kellett képviselnie Wellehrád addigi álláspontját. A kártételekre, akárcsak régebben Cziganek és Gonczik, ő is in flagranti megtorlással válaszolt, amit a városi protokollum sietett is megörökíteni, a konkurrens pásztói földbirtokos Török József pedig arra felhasználni, hogy az apátságot a megyénél befeketítse a puskás morva jágerek szigorúsága miatt (protoc: "... mért igén nagy sanyargatásban volt az meg írt szerzetesektül tseleditül az Paszti Szeginseg" . m Az 1734-37. évek feljegyzéseiből hol az aggodalom a kemény fellépés miatt, hol a "barátok" iránti bizalom nyilatkozik meg: az együttélés egyezésekből és ütközésekből összetett folyamata, melynek főszereplője a jószágkormányzó Dalmata. 1731-től 1743ig tartó működése az apátság pásztói gazdasági életének talpraállását jelentette. Fent említett keménykezű volta érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a két bérlettel együtt már tekintélyes birtok (Verebélytől Filimesig) ellenőrzésére minimális személyzet, 4-5 ember állt rendelkezésére, 102 így nagy volt a kártevés lehetősége. A lakosság fegyverhasználatát 1711 után országosan csökkentő intézkedésekkel kapcsolatban (ezeket a megyék hajtották végre) Pásztón a birtokosok tiszttartói és ispánjai Dalmatával együtt tilalmazták az eléggé elharapódzott szabad vadászatot. 103 Viszont ő megtiltotta az apátsági jobbágyoknak, hogy a kilencedet a közbirtokosságnak adják le elosztás végett, mint az azelőtt szokásban volt: "... mi leszen belőle Isten tiidgya eö Szent Fölsége" jegyzi fel aggódva a protokollum. 104 Ugyanakkor a városnak eg) 7 , a birtokosságot is érintő peres ügye alkalmával, amikor a jegyző és egy esküdt Eperjesen napokig várt hiába a táblai urakra, és a várost elmarasztalás fenyegette, Dalmatát kérték meg, hogy 100. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1718-1737. 29, 32. v és 57. p. - A Gesser név nem szerepel Békefi névsorában a pásztói rendtagokról. A plébániai Matricula II. kötetében a 225. lapon P. Gerhardus-t ír, ami a Gellért névnek felelne meg, de Palik Gellért, akit Békefi (BÉKEFI, II. 340. p.) említ, nem egyeztethető vele (különben az sem szerepel a pásztóiak névsorában). 101. Uo. 69. p. 102. BÉKEFI, II. 310. p. 103. HÓMAN Bálint és SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. I-VIII. k. Bp, é.n. [1929-1934.] (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.) VI. k. (SZEKFŰ Gyula: A tizennyolcadik század.) 236. p. - Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve II. 1734. december 25. - Az apátságnak még 1745-ben is panaszolnia kellett a Nógrád vármegyei gyűlésen, hogy az ccsegiek Nádasd, Tepkc és Csontfalva határában vadásznak, és az apátság embereit halállal fenyegetik, a makkoltatásra hajtott disznókat pedig elkergetik. BÉKEFI, II. 95. p. 104. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1734. augusztus 4.
