Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

az alispánnal való tárgyalás után a város képviselőinek segítségére legyen.

105 Látszik, hogy "barát" erélyességét a város becsülni is tudta. Az akkori körülmények között a gyors és határozott fellépés bizony sokat számított, és gyakran szükséges volt. De a jelek szerint a jószágkormányzó nem egyszer túlságosan is önállóan tervezett és cselekedett, így 1737-ben a plébánossal is szembekerült, amikor (az elöljáró Hadersbach tudtán kívül) kocsmát, kovácsműhelyt és a kovácsnak lakást építtetett a Szentlélektemplom földjén. Bakabányi tanuk előtt tiltotta el az épületek használatától, majd panaszt tett Egerben. Onnan bizottság jött ki vizsgálatra; hogy perre ne kerüljön a sor, Dalmata - mint később bevallotta - a saját szakállára csereterületet adott kárpótlásul az apátság földjéből. (Az már a korbeli szokványos folytatáshoz tartozik, hogy 25 év múlva kiderült: a terület Zolnay birtokához tartozott, így az építkezés is jogos, a csereüzlet pedig jogtalan, ennek alapján az apátság azt semmisnek nyilvánította.)

106 Érdemes az ügyhöz idézni Dalmata aláírását, melyet Békefi közöl (II. 94. p.); ebben úgy szerepel, mint az apátság "gondviselője és földes Ura". Ilyen munkája tudatában méltányosnak tartotta volna, hogy "magángazdálkodásból" fedezze gyorsan szakadozó ruhájának pótlását, és zokon vette az arra vonatkozó apáti tilalmat.

107 1741-ben a hasznosi erdőben - a többi birtokos mellőzésével - üveghutát rendezett be; a rendház elöljárója jó másfél évtized múlva ajánlotta fel nekik a beruházásban és a jövedelemben való részvételt.

108 Mindemellett Dalmata tevékenységének köszönhető, hogy a pásztói apátság anyagi ügyei a harmincas években nagyobb gondoktól mentesen folytak (ez volt a század folyamán az egyetlen ilyen évtized). Két szerencsés bérlet és a három magyar rendtag jelenléte adta meg hozzá a kedvező feltételeket. De mindjárt hozzá is kell tennünk, hogy az így biztosított jövedelem éppen csak hogy a rezidencia és a gazdaság fenntartására és a személyzet ellátására volt elegendő; nagy részét még mindig a kölcsönök törlesztésére és a kamatok fizetésére, valamint perköltségekre kellett fordítani. A kezdeti tőkebefektetés hiánya mindvégig éreztette hatását. Amikor dicsérnünk kell Mály apát bátrabb pénzügyi intézkedéseit, ugyanakkor sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy nem volt hajlandó az uralkodóval szemben vállalt fontos kötelességének: a pásztói konvent magyar rendtagok által való kialakításának eleget tenni. Nezorin gondoskodásából Benkovics, Dalmata, Germanecz és Siday kaptak Wellehrádban Pásztón hasznosítható kiképzést; Gonczik idejében két Pásztó környéki jelentkező nem tudott ott megmaradni (valószínűleg nyelvi nehézségek miatt), és Gonczik érdeklődése is a gyöngyösi jezsuita gimnázium növendékei között azzal a tapasztalattal járt, hogy a fiatalok inkább a törökök ellen akarnak menni, mint a kolostorba ("... a magyar inkább harcra való" - állapította meg levelében). A harmincas évek megmutatták, milyen előnnyel jár a környezet szempontjából a lakosokkal közvetlenül érintkező rendtagok jelenléte. A nyílt szemű Dalmata igen komoly hangú levélben figyelmeztette apátját, hogy ha elzárják a szerzetesélet útját a magyar jelentkezők elől, nem lesz, aki hathatósan képviselni tudja a 105. Uo. 1735. 54.

v - 56, 62. p. 106. Nógrád Megyei Levéltár (NML) Hirdetések könyve 1737. - BÉKEFI, II. 157-158. p. 107. BÉKEFI, II. 347-348. p. 108. Uo. 194-195. p.