Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
értelmiségi réteg kialakításán is szorgoskodtak. Ha Pásztónak ilyen nevelő ráhatásban lett volna része, bizonyára másképpen fejlődött volna kulturális élete a 19. században és iparosságának vallási magatartása sem lett volna annyira pozitívum nélkül, mint azt Soós joggal kiemeli. 75 így Pásztó a 19. századi városiasodásból kimaradt, aminak következtében jó ideig önként a nagyközségi állapotot kellett vállalnia. À másik következmény a rezidenciát és a birtokot sújtotta. Mivel a gazdaság berendezését, az építkezéseket, sőt a földvásárlásokat is főként kölcsönökből fedezték (Wellehrád juttatásait is kölcsönnek tekintették), a birtok jövedelme pedig nem volt elegendő a törlesztésre, illetve a kamatok fizetésére, azok fedezésére újabb kölcsönöket kellett felvenni. Az elhanyagolt földek hozama nagyon kétes értékűnek mutatkozott: gyenge terméskor a vetőmagra is nehezen futotta, jó termés esetén pedig a primitív kereskedelmi viszonyok miatt az árak estek túl alacsonyra. így érthető, hogy a 18. század első felében a pásztói apátság állandóan anyagi gondokkal küszködött. Mindez azért olyan elszomorító, mert Wellehrád nem kényszerű takarékosságból volt ennyire tartózkodó. A felszabadító háborúra hozott áldozatát gazdasága annyira pótolta, hogy az 1719-ben pusztító tűzvész okozta károk ellenére 1742-ben az apátságot megsarcoló porosz hadsereg 52000 forint készpénzt vihetett el Wellehrádról. 76 így nem véletlen, hogy a rezidencia elkészülte után sem gyarapodott Pásztón úgy a szerzetesek száma, amint azt várni lehetett volna. Gonczik fáradozásának jutalmául csak annak örvendhetett, hogy végre megérkezett az első magyar rendtag a győri származású Siday Imre személyében. Hamarosan jelenthette is, hogy a rendház miséit azóta a városbéli hívek szép számmal látogatják; híre ment a fiatal páter prédikációinak. Erre Berkes András váci vikárius is jelentkezett avval a kéréssel, hogy vállalja el az akkor pap nélkül álló Szőlősön a magyar és tót nyelvű hívek gondozását. Siday egy éven át szívesen járta lovon a szőlősi utat, viszont eredményes lelkipásztori munkája nem sok hasznára volt Goncziknak, aki sokirányú gazdasági gondjaira várta a sürgős segítséget. 77 Pedig a két feladatkör ellátása egyformán fontos volt az apátság pozíciója szempontjából. Hiszen a gazdasági megalapozás - a wellehrádi tervek kiindulópontja - a Zolnay-igényekhez való kötődés következtében sem a földesurakkal, sem a plébániával nem biztatott kiegyezésre, a jó lelkipásztori légkör pedig éppen a város lakosságának szimpátiáján keresztül csillantotta volna meg - legalábbis valamikorra - azt a reményt, hogy az apátság otthonos lesz a tájon. Hiszen a wellehrádi Maietynsky 1701beli látogatásakor jegyezte fel, hogy a pásztói hívek július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján az apátság romjaihoz zarándokolnak, tudván, hog}' akkor volt a kolostortemplom búcsúja. 78 A hagyományos középkori kapcsolatot még a 18. században is fel lehetett volna újítani, erre mutat a pásztói Csihainé asszony végrendelete 1721-ből, melyben szántóföldjeit és rétjeit az apátságra hagyta, "hogy azok emolumenlumából az pászty Boldogságos Sz. Mária tiszteletére építelett romlott szentegyház építessék". 79 75. SOÓS, 33. p. 76. BÉKEFI, II. 24. p. 77. Uo. 87, 384. p. 78. Uo. 647-648. p, illetve a CCXXXV. sz. oki. 79. Uo. 397. p.
