Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
Igaz, hogy nehezen kezdhetett az apátság a hívek gondozásához éppen 1714-ben, amikor Nezorin a királyi végzéssel apáti minőségben Pásztora jött. A város évtizedes szabad, földesuraktól mentes gazdálkodásának árnyoldalai akkor kerültek sorjában felszínre: a fegyverváltság céljára Pesty Jánostól felvett 4000 forint kölcsönből csak 2000 került a hivatalos helyre, a másik 2000 "egyéb szükségletekre" ment (Békefi), kamatot viszont a kölcsönre 1719-ig nem fizettek, amikorra is a város tartozása már 7000 forintra nőtt. Az urasági földek használatának jövedelméről csak utólagos becslések szóltak; az apátsági földek állapotáról a szécsényi harmincados adott időnként hírt, de azokban jövedelem nem szerepelt. Azt azonban 1714-ben az apátsági jobbágyok panaszolták el Nezorinnak, hogy a polgárság uralma alatt annyira eladósodtak, és úgy zsarolták őket, hogy igásmarhájuk sem maradt. Az apját első földesúri ténykedése 1714-ben éppen abban állt, hogy tiltotta a város elöljáróságát az apátsági jobbágyok további igazságtalan terhelésétől, törvényes eljárást helyezve kilátásba, a gazdaság részéről pedig segítséget rendelt az ínségeseknek. (1715 tavaszán az odaérkező Gonczik jelentése szerint sokan nem tudták megfizetni az évi "porciót" és inkább elmenekültek a városból, odahagyva viskójukat.) Az év januárjában Nezorin az elöljáróság kérésére mentesítette az évi szolgáltatástól az apátsági jobbágy Valus Mihályt, akit arra az évre bírónak választottak meg. A rezidencia elkészültével az apátság - Telekessy kételyei ellenére - legalábbis jobbágyait gondozásba vette. A város évtizedes rablógazdálkodásának következtében ezek nemcsak elszegényedtek, hanem a város és a földesurak egyezkedésében a fegyverváltság és a kártalanítás körül még újabb méltánytalan terheket kaptak a nyakukba. Gonczik 1719-ben erélyesen tiltakozott megterhelésük ellen avval a megokolással, hogy az apátság mentes lévén a fegyverjogváltság alól, s így jobbágyai sem kötelezhetők annak következményeire. Ugyanakkor joggal követelte, hogy térítsék meg a tőlük addig behajtott fizetségeket. Szükség is volt erre, mert a város kiegyezett ugyan a birtokosokkal a fegyverjog-ügyben, de Pesty Jánosnak nem tudta készpénzben visszafizetni az adósságot, bár az a szegénységre való tekintettel 500 forintot leengedett belőle. Mielőtt belement volna a terménnyel való törlesztésbe, felajánlotta az apátságnak, hogy 3000 forint fejében átengedi egész követelését, a különbözetet a templom építésére szánva. Wellehrád nyilván józanul ítélte meg "szegin városunk" fizetőképességét, amikor csak az ajánlat latolgatásánál maradt. A pozsonyi kamara által előírt heti szolgáltatásokat Gonczik még 1722-ben is elengedte az apátsági jobbágyoknak, hiszen 1719-ben Pásztón akkora volt a kenyérszükség, hogy többen a következő évi gyümölcstermést adták el az apátságnak búzáért. 80 Ilyen viszonyok között a lakosság nem annyira Wellehrád megértését becsülte, mint inkább sajnálta az előbb szabadon használt földeket, a rétek korlátlan legeltetését, egyszóval az új birtokos jelentkezését és rendezett munkáját, mert azt egyéni veszteségnek érezte, különösen így, megtetézve egyes plébániai földek fölötti vitákkal. Gonczik, Siday szimpatikus fellépését elismerve, de fel nem használva, elsősorban nem lelkipásztori, hanem gazdászi fejjel fogta fel a maga pásztói feladatát, ami előbbutóbb oda vezetett, hogy Nezorin őt is, mint azelőtt Cziganeket, kénytelen volt szigorú levélben rendreutasítani örökös pereskedései, gorombasága és tettlegességei miatt.
