Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
Az 1712-es királyi rendelet ilyen semmibe vevését Nezorin kénytelen volt az uralkodó tudomására hozni. Ennek eredményeképpen III. Károly 1714 júliusában erélyes hangú leiratban figyelmeztette a megyét, hog)' a várossal szemben jogaihoz segített birtokossághoz egyházi rangjánál fogva elsőbb sorban tartozik az általuk mellőzött apátság, mint a világi földesurak, ezért sürgős kötelességüknek tartsák azt birtokához juttatni, alattvalóit pedig szolgálatára kötelezni. 56 Nezorin Pásztora utazott, és személyesen vette át az apátság címére küldött királyi leiratot,'hogy a bevezetést is biztosítsa. 57 Mindezek ellenére az apátság mint pásztói birtokos jogi helyzete szolid alap nélkül maradt. Amit fentebb Zolnay birtoklásával kapcsolatban megjegyeztünk, az Wellehrád színrelépése után is fennállott: a birtokhatárokat sem a királyi okirat nem állapította meg, sem pedig a kinevezett nem tudta okmányokkal bizonyítani. A 18. század folyamán négy egymást váltó wellehrádi apátról olvassuk, hogy kérésükre a pozsonyi kamara (1703), a jászói konvent (1726), az egri káptalan (1749) és a királyi kancellária (1780 körül) kapott utasítást pásztói okiratok másolatainak kiadására, 58 de végül is mindegyikük a Zolnay által birtokolt ősi apátsági tulajdonra hivatkozott. Ez magyarázhatja azt a változást is, mely Nezorin magatartásában jelentkezett 1702 és 1714 között. Apáttá választása után számolt egyes birtokosok kártalanításával (5-7000 forint előteremtését látta szükségesnek; ezt Zolnay utólagos becslése még meg is emelte). A Rákóczi-idők tapasztalatai alapján felhagyott az apátságot kizárni akaró földesurakkal való megegyezés gondolatával, és elsősorban a királyi kamarában is nyilvántartott, a szécsényi harmincados által is kezelt Zolnay-birtokokat igyekezett kézben tartani, a pásztói jelenlétet pedig hosszú lejáratú zálogbirtokok megszerzésével és pásztói kisebb objektumok, szőlők, gyümölcsösök, rétek, házak vásárlásával erősíteni. A földesuraság lévén a hazai társadalmi rang alapja, szívesen hajlott Illyés András pilisi kommendátor ajánlatára, hog)' őutána vállalja el Wellehrád a pilisi apátság újjáélesztését is. 1712-ben meg is egyezett az uralkodóval, aki őt pilisi apáttá is kinevezte, a pásztóihoz hasonló feltételek, jogok és kötelességek mellett. 59 A vállalás mögött nyilván elsősorban a földesuraságra való hivatkozás igénye: az a törekvés állt, hogy a pásztói földesurakkal eg)' szinten tárgyalhasson a várossal, nemcsak mint Zolnay utóda, hanem mint pilisi apátúr is. A Káposztás-malom és a sörfőző-ház esetéből tapasztalhatta meg, hogy a vitás kérdésekben milyen előnyöket jelent a tényleges birtoklás. A malom átadását, mint említettük, Terennei Márton 56. BÉKEFI, III. 67-6S. p, illetve a XXXV. sz. oki. 57. BÉKEFI, II. 16. p. 58. BÉKEFI, II. 8-9, 29, 31-32. és 55-56. p. - A fent említett adatok szerint biztosra vehető, hogy az apátságra vonatkozó okmányok is voltak földesúri tulajdonban, de azok sohasem kerültek az igénylők kezébe. 176S-ban Wellehrád nyomására a Hont vármegyei szolgabíró özv. Akács Györgyné Rakovszky Sárától kérte az apátság alapítólevelét, hiába. 1773-ban az ügy a királyi tábla előtt volt, utána nincs nyoma. (BÉKEFI, II. 116. p.) Különös, hogy Wlach Róbert jószágkormányzó - akinek tudomása szerint Krasznahorkán az Andrássyak birtokában is voltak apátsági okmányok - a pozsonyi kamaránál megkapható iratokat pénz híján nem tudta megszerezni. (BÉKEFI, II. 96, 105. p.) 59. Maga az apátság a pálosok kezébe került. Nezorin csak Csákány, Szántó és Marót, valamint bizonyos pozsonyi tizedek birtokába jutott. HERVAY, i.m. 146. p.
