Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
plébános tagadta meg Zborka Metódnak, avval a megokolással, hogy az a káplán járandósága. 1705 után viszont, mikor a földesurak jutottak hatalomra a várossal szemben, már az egyik birtokos, Dul Mihály tulajdonába került, mint régi tulajdona. O a malmot 50 aranyért zálogba adta Berkes András váci vikáriusnak, aki pásztói származású pap lévén tisztában volt avval, hogy az objektum, mint egyházi tulajdon, Zolnay birtokában volt. Hiába mutatott ár III. Károly 1712-es leirata a nevek idézésével, hogy az adásvétel jogsértő, sem a megye, sem az idézettek részéről nem történt orvoslás, ellenkezőleg: 1713-ban Berkes András elsőnek tiltakozott Nezorinnak a malomba való beiktatása ellen. Végül is csak az ő kártalanítása után került a malom az apátság kezére. Ugyanezt kellett tapasztalnia a sörfőző-házzal, melynek építését Zolnay kezdte meg, folytatását pedig a földesurak tiltották meg a wellehrádi Zborka Metódnak. 1708 és 1711 között Foglár György plébános a Szentlélek-templom pénzéből fejezte be az építkezést; természetesen egri kanonok korában ő is tiltakozott a ház birtokba vétele ellen. 150 rajnai forintért váltotta vissza tőle az apátság, avval az ígérettel, hogy megtéríti a beleépített 120 forintos költséget is. 60 Ilyen eseteken okulva Nezorin is azon az állásponton volt, hogy az apátság valamely birtoktestét igényelni akaró földesúr ám lépjen a törvény útjára, és bizonyítsa jogosultságát. Jól számított arra, hogy követeléseiket nem tudják tulajdonjogot igazoló okmányokkal alátámasztani. (így is történt valóban 1770-ben: az Almásy, Plathy, Fráter, Oláh és Fáy család közösen indított pert az apátság ellen a pásztói határ birtokjoga kérdésében, de a választott bírák végül is megállapították, hogy egyik fél sem tudja igényét okmányokkal bizonyítani; így az ügy békés kiegyezéssel ért véget: kiki megmaradt az addigi birtokjog élvezetében. 61 Nezorin megváltozott magatartása a földesurak irányában ezek szerint nem elfogultság, hanem kedvezőtlen tapasztalatok következménye volt. Ezek sorába tartozott a város 2000 forintos fegyverváltságának ügye is. Mikor a birtokosok között felmerült az a terv, hogy az 1715-ös országgyűlés által számukra biztosított földesúri jog érdekében, mivel az még bírósági helybenhagyásra is szorult, vállalják el a 2000 forint lefizetését, az apátság késznek mutatkozott a rá eső rész vállalására. De mikor annak viszonzásaképpen írásos biztosítékot kért a többi birtokostól, hogy ők is kötelezik magukat a rájuk eső rész kifizetésére, arról hallani sem akartak. Szerencsére, mire hosszas huzavona után 1718-ra az ügy tisztázódott, az is kiderült, hogy a "ius annorum", a fegyverváltság a papságra nem kötelező; így az apátság megszabadult a további alkudozásoktól. 62 Az 1718-as úrbéri szerződés, mely a város és a földesuraság viszonyát tisztázta, Nezorin álláspontját is igazolta: az apátságot egyenjogú földesúrnak tekintették a Zolnay-utódlás alapján is. Mint az említett 1770-es per jelzi, ez nem jelentett problémamentes helyzetet, éppen a török idők alatt kialakult zavaros birtokviszonyok miatt. Birtokvételek, bérletvállalások alkalmával, szabályos szerződések birtokában és az illeték lefizetése után is állandóan számolni kellett avval, hogy addig ismeretlen helyről addig ugyancsak említetlen család jelentkezik a maga jogigényével, melyet örökség, zálogtulajdon, csere vagy hasonló címen hangsúlyoz, a szerződés ellen tiltakozva, 60. BÉKEFI, III. 63-64. p, illetve a XXXII. sz. oki. 61. BÉKEFI, II. 117. p. 62. Uo. 125-128. p.
