Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
áll, szertefoszlott, és a kuruc alispán a földesurakat ismét birtokba helyezte. 49 Pásztó egyedül az apátság birtokaival kárpótolhatta magát. Ezek átvételére Morvaországból nem jelentkeztek. Kecskeméthy sem tehetett a bizonytalan viszonyok között konkrét lépéseket, csupán azzal biztathatta Nezorint, hogy néhány birtokos meg a város Rákóczihoz csatlakozott, így ezekkel szemben számíthat az udvar támogatására. Az apát egyelőre 1708-ban részt vehetett a poszonyi országgyűlésen, és biztatást kapott az apátsági okiratokra vonatkozólag. 50 Az 1711. év a szatmári békekötéssel nemhogy végre kedvező légkört termetett volna a ciszterci rend megtelepedésére, ellenkezőleg: újra a városi privilégium érvényesítését hozta előtérbe, azon az alapon, hogy Bécs érvénytelenítette az 1705-ös kuruc alispáni rendelkezéseket. Ezt a város újra a maga függetlenítéseként értelmezte: hallani sem akart a földesurakról. 51 Kecskeméthy is értesítette Nezorint, hogy a város a düledező apátsági épületen kivül semmit sem hajlandó a rendnek átengedni. Eleonóra királynénak, I. József özvegyének augusztusi leirata Heves vármegyéhez, mely meghagyta, hogy Nezorint a birtokba behelyezzék és abban megvédjék, hatástalan maradt. Erre az apátság 1712-ben a kancelláriát kérte hasonló irat kibocsátásra, minek eredményeképpen III. Károly király 1712 májusában első rendeletét intézte Heves vármegyéhez az apátság elfoglalt javainak és jövedelmeinek visszaadása tárgyában. 52 Bár a rendelet kifejezetten a város, a világi és egyházi birtokosok jogsértő eljárására és eg)' név szerint idézett esetre hivatkozva utasítja a megyét az orvoslásra, eredménye ennek sem volt, nyilván azért, mert a privilégiumára hivatkozó város elzárkózott minden földesúri és megyei beavatkozás elől. Pásztónak hamarosan éreznie kellett, hogy a nemesség a 18. század folyamán az országgyűléseken erősen ellene volt a szabad királyi városok szaporodásának. 53 1712től földesurai ismételten fejére olvasták, hogy Rákóczi mellé állt, és Horváth István kuruc kapitány jóvoltából az ő birtokaik jövedelméből építette fel a Szentlélek templomot, az önállósági időszak egyetlen maradandó emlékét. 1713 januárjában, amikor Nezorin megbízottja be akarta vezettetni az apátságot a Zolnay kezén volt birtokokba, a város bírája még a szabad és kiváltságos város nevében tiltakozott ellene. 54 De a következő évben már bele kellett nyugodnia, hogy a világi földesurakat bevezették birtokaikba, a lakosság elismerése mellett. Viszont, mikor az apátság megbízottja jelentkezett ezzel az igénnyel, kiderült, hogy a birtokosok tervszerűen kihagyták az apátságot az előkészítő tárgyalásokból, sőt bevezettetésük után első dolguk volt megtiltani a pásztóiaknak, hogy az apátságnak engedelmeskedjenek. 55 49. SOÓS, 28-31. p. 50. BÉKEFI, II. 9-10. p. 51. SOÓS, 31. p. 52. BÉKEFI, II. 11. p. - BÉKEFI Rémig: A pásztói apátság oklevéltára. 1342-1812. III. k. 60-62. p., illetve a XXX. sz. oki. Budapest, 1902. (A zirczi, pilisi, pásztói és szent-gotthárdi eziszterczi apátságok története. V. k.) (A továbbiakban: BÉKEFI, III.) 53. KOSÁRY Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, 1980. 46. p. 54. BÉKEFI, II. 13. p, BÉKEFI, III. 62-63. p., illetve a XXXI. sz. oki. 55. BÉKEFI, II. 14. p.
