Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
képzésére rendelték. És bár Pásztó mezőváros volt, nagy számú iparos élt benne, mégis csak egytanítós, vagyis falusi elemi iskolával rendelkezett. De az igény a kéttanítós mezővárosi iskola után ismételten felmerült a lakosság körében. Ezt az igényt 1820-ban Vislóczky János plébánosuk így szövegezte meg: "Pásztón az iskoláskora fiuk száma 256, a leányoké 297. A nép ebben a mezővárosban műveltebb, mint a falvakban. Célszerű volna tehát kéttanitós capitalis - főelemi - iskolát felállítani. Ebben az esetben az első osztályosok számára az iskolamester-kántor tartson segédtanítót, de ennek fizetését ne önmaga, hanem a város birája szedje be. Eddig a canonica visitatio rendelkezése szerint minden iskoláskorú gyermek után a szülők egy forintot fizettek, függetlenül attól, hogy a gyermek járt-e iskolába, vagy sem. Ezután egy összegben, évi 150 Ft-ban állapittassék meg a fizetése. Lakása ezután is az iskola tantermében lehet. A tűzifát ne a gyerekek hozzák a tanterem fűtésére. A tervezett második osztály számára uj iskolaépületre volna szükség külön épületben az első osztálytól. E célra alkalmas volna Markhot István szabómester háza, mely a plébániatemplom mellett, a jelenlegi iskola közelében fekszik. Lenne benne külön tanitólakás, egy másik helyiséget meg át lehetne alakítani tanteremmé. Ára 800 Ft. De a pénz hallatára a város a szegénységét kezdte emlegetni, a földesurak meg nem vállaltak semmi áldozatot, így az anyagiak miatt a főelemi iskola terve megbukott". 96 Az elemi iskolákban az olvasásnak fokozatonként való elsajátítására "classis"-imk, osztálynak nevezett tanulócsoportokba osztották be a gyermekeket. A kezdők csoportjába kerültek a betűzök, akik még csak a betűkkel ismerkedtek. Másik csoportban tanultak a foglalók, akik több betűt szótaggá tudtak összefoglalni, tudtak tehát szótagolni, sillabizálni. A harmadik csoportot az olvasók alkották, akik a szavak, mondatok összefüggő olvasását tanulták. Felbiger Ignácnak, a híres sagani iskolareformálónak módszerét a 18. század végén Magyarországon is alkalmazni kezdték: 1. ) A táblamódszer szerint a tankönyvben leírt tudnivalókat rövid, tömör megszövegezésben a táblára írták fel, így az egész anyag összefüggéseiben, vizuálisan került a tanulók szeme elé; 2. ) A táblamódszert a betűmódszerrel együtt alkalmazták úgy, hogy a szavaknak csak kezdőbetűit írták táblára. Ezzel ugyan időt és helyet takarítottak meg, de az értelmetlen betűjelek súlyosan megterhelték a gyermek emlékezetét; 3. ) A katekizáló, vagy sokratesi módszert alkalmazva, a tanító kérdésekkel győződött meg arról, hogy a tanítványok megértették-e az előadott anyagot. A II. József halálát követő nemzeti felbuzdulás hatására II. Lipót a németes ízű sagani módszer kötelező alkalmazását megszüntette. 97 A katekizmus tanítása céljából a 18-19. században a Canisius hatása alatt keletkezett Parhamer-féle Kérdező Könyvecskét, az egri egyházmegyében pedig főként Nagy Ferenc törökszentmiklósi plébánosnak "Az egy igaz és boldogító hitnek elei" című katekizmusát használták, melyet Eszterházy püspök "kegyelmes parancsolattyából" 1765-ben az egri püspöki nyomda állított elő nagy példányszámban. Az egri érsek 1808. évi körrendeletében egyházmegyéje területén a következő katekizmus-faj96. EFL. Parochialia Pásztó 1526/1820. sz. 97. SZENTIVÁNYI: 107. p.
