Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
ták iskolai használatát írta elő: a kezdőknek a Kis Katekizmust, a 7-10 éves tanulóknak az Öreg Katekizmust, a felnőtteknek pedig Nagy Ferencnek fentebb jelzett katekizmusát, "Az egy igaz hitnek elei"-t. Pyrker érsek az 1836. május 20-iki körlevelében mégis azon sajnálkozik, hogy az elődje által kötelezővé tett katekizmusokon kívül egyes lelkészek és iskolamesterek a maguk-készítette, ellenőrizhetetlen füzetekből próbálják a kicsinyek elméjébe önteni a vallástan elemeit. Ezért egyházmegyéje számára megíratott és a liceumi nyomdában kiadatott egy újabb, kötelező katekizmust. Ezt az egyházfő a többi tankönyvvel együtt a plébánosok, illetve iskolamesterek közvetítésével juttatta el a tanulócsoportokhoz néha ideiglenes, néha végleges használatra. (Az 1816. évi egyházlátogatás során a római katekizmusból 50 példányt találtak a pásztói plébánia könyvei között.) A profán tárgyú elemi iskolai tankönyvek közül az ábécés könyveket a magyarországi nyomdák ekkor már nagy példányszámban állították elő. Ezek a 18. század elején leváltak a katekizmus-könyvekről és önálló könyvecskék gyanánt kerültek az iskolamesterek útján a tanulócsoportok kezébe. A kántortanító javadalmazása. Papp Mihály mint iskolamester és egyben mint kántor és orgonista 1771 óta szolgált. Javadalmazása az egyházmegyében másutt is szokásos rendnek megfelelően történt: mint tanító minden iskolába járó tanuló után párbérben egy köböl mustot, kántori működéséért pedig párbér címén egy mérő búzát és fél köböl mustot kapott évente. Bár az 1787-ig eltelt 16 év alatt munkáját kifogástalanul látta el, mégis 1787 tavaszán a lakosság azt kérte a püspöktől, hogy kántori párbérét felére szállítsa le: "Jóllehet a kántornak eddig való bére a canonica visitatio szerént minden ágytul [házaspártól, párbérként] egy mérő búza és fél köböl bor szab altatott, instálunk, hogy azon bér feliben határoztasson meg mert ezen többnyire szakmánnyal élő nép igen sok zugolódással és terhesen fizet... Kántorunk a pálinka főzést és árulást folytattya; ennek is eltilalmazását alázatossan instállyuk, minthogy az hozzája illetlen cselekedet és hogy az onnan támadható tüzlül a templom bátorságossan nem maradhat". Eszterházy püspök azonnal elutasító választ adott: "Egri megyémben közönségessen bé vett szokás szerint régi üdőtül fogyást mind ekkoráig a Pászti kántornak minden pár emberiül egy mérő buza és fél köböl bor szokott esztendőnként adattatni... A kántornak a gyermekek tanítására Deákot, avagy Praeceptort [segédtanítót] kelletik tartani és annak étellel való tartásán kivid minden esztendőben legalább 15 forintot fizetni ... Pásztó városában mintegy 600pár személyek vannak, ezek közül mintegy 100pár ágybért vagy fizetni nem akar, vagy szegénysége végett nem fizethet ...A stolaris jövedelem sem megy annyira, amennyire gondollyák az instansok. Se fölgyök, se réttyek nincsen, mint más helységekben szokott lenni. Ezen okokra való nézve az instansok kérése nem helyes". Ezután is fizessék természetben a szokásos párbért. "A pálinkafőzéshez és áruitatásához a Pásztói kántorok régi üdőtül fogvást just tartottak, ezen jussal mind ekkoráig szabadon éltek. A pálinka háznak kő kéménye lévén, jó távul is esik a templomiul, az onnan támadható tüztül a templom nem éghet meg". A kántor tehát tovább is főzhet és árulhat. 98 A pásztóiak erre kijelentették, hogy a kifogásolt fizetéseket ezután a püspöki rendelkezés ellenére sem teljesítik, ehelyett Papp Mihály kántor eltávolítását követelik. Azzal érveltek, hogy a nép nagyobb része földnélküli zsellér és mesterember, búzát 98. EFL. Prot, consist. 1787: 399-401. p.
