Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

mint iskolázott, tanult ember, a literátorképzettség tehát általános értelmiségi alapműveltséget fejezett ki.

10 A mezővárosi polgárok gyermekei, meg a köznemesi családból származott tanulók nagyobb része még ekkor is a papi pálya felé törekedett, kisebb részük azonban most már nem klerikus akart lenni, hanem mint tanult ember, - literátus, deák világi pályán kívánt elhelyezkedni, például a városi elöljáróságon mint nótárius, jegyző, nagybirtokkosnál tiszttartóként, számadóként, a falusi-plébániai iskolában iskolamesterként, vagy bárhol íródeákként és ha nemes volt, a vármegyei életben, a közigazgatásban és törvénykezésben hasznosíthatta ismereteit. De a paraszti munkában maradó gyermekeket szüleik ekkor még nem járatták iskolába. Mátyás alatt a kiszélesedő humanista műveltség nemcsak az egyetemeken, nemcsak a főnemesség és elvilágiasodott főpapság körében honosodott meg, de eljutott a városi polgárság körébe is és az új igények hatására színvonalasabb lett a mezővárosiplébániai iskola tananyaga. A 6-7 éves korban iskolába adott tanulók először a betűkkel, számjegyekkel ismerkedtek, majd szótagolás - sillabizálás - útján gyakotolták a magyar és latin szövegeknek nemcsak olvasását, hanem most már írását is. Az írástanítás a 16. század elején jelent meg az alapfokú iskola tananyagában. Azután megtanulták a diákok a naptárszámítás alapvető tudnivalóit, ezekre az egyházi év kérdéseiben való tájékozódáshoz volt szükség; betéve megtanultak számos lediktált latin szentenciát. A latin alapszókincset a kisdiákok szójegyzékekből sajátították eh Ezek fogalomkörökbe csoportosítva szópárok alakjában közölték a közhasználatú latin szavak magyar jelentését, míg betűrendes szótárt legfeljebb az iskolamester használt. Mindezek mellett megtanulták a diákok a templomi éneklést, meg a szertartásoknál való közreműködést. A 15. század végén, majd még inkább a 16. század elejétől kezdődően a nyugat-európai nyomdák már tömegesen állították elő a hagyományos tankönyveket, köztük a Donatust, sőt az 1500-as évek elején budai könyvkiadók is megkezdték tankönyvek előállítását.

11 A gyöngyösi Bajza József - egykori ferences - könyvtárban fennmaradt a Donatus-féle latin nyelvtankönyvnek egy 1522-ben nyomtatott példánya, melynek utolsó oldalára Bardócy Mihály vizslási nemesember azt jegyezte fel 1529-ben, hogy őt gyermekkorában a pásztói iskolában ebből a tankönyvből tanította a Mihály nevű derék iskolamester. A kiadó a tankönyvet igen hasznosnak mondja a tanulóifjak számára.

12 Míg a fent említett Mihály mester feltehetően világi emberként tanított a pásztói iskolában, addig egy 1509-ben említett másik pásztói iskolamester, András, az egyházi kisebb rendek közül az acolytusságig jutott, vagyis gyertyavivő oltárszolga volt. Ezt az András deákot, miközben Pásztóy Mihály és György ellen ismeretlen tárgyban folytatott szentszéki perében tanuk szerzése céljából Pásztora ment, ezek a perbeli ellenfelei a pásztói temető mellett elfogták, Pásztón levő nemesi kúriájukba vitték és ott 10. MÉSZÁROS: 128-130. p. 11. MÉSZÁROS: 137-138. és 156-158. p. 12. MÉSZÁROS: 159. p. - BÉKEFI: I. 162. p.