Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
delték, az egyházközség alkalmazta, eltartását is a hívek közössége biztosította. A falusi iskola tanítói még deákok, rokkant katonák, írástudó, értelmesebb mesteremberek voltak. A rendszeres tanítóképzés a 18. század végéig, a 19. század elejéig ismeretlen volt. Az 1560. évi zsinat megszabta a mezővárosi-falusi kisiskola tananyagát is. E tananyag 1.) ábécétanulásból és szótagolásból, 2.) olvasásból, 3.) írásból, 4.) számolásból, 5.) templomi énekek és imák betanulásából állott. A tanulók számára a hittankönyvnek, felnőttek számára a népkönyvnek szerepét a 16. század közepétől a katekizmus, a "káté" töltötte be. A káté önmagában jól használható segédeszközt, megjelenése pedig fontos előrelépést jelentett nemcsak a hittantanításban, hanem általában az elemi oktatás módszerében, sőt bizonyos világi ismeretek terjesztésében is. A katekizmus fontos jellemzője az, hogy a tananyagot kérdések és feleletek alakjában lerövidített alakban, tömören adja a tanító, illetve tanuló és olvasó elé. Eredetileg vallási, később profán oktatás alapjául is szolgált. Canisius Péter német jezsuita 1549-től az ingolstadti teológiai főiskola tanára volt. 1555-ben kiadta Summa dectrinae Christianaeper quaestiones iradita ... in usum pueritiae című könyvét, mely 211 kérdést és ugyanennyi feleletet tartalmazott. A kérdések rövidek, a feleletek hosszabbak voltak. A hitigazságokat a szentírásból és az egyházatyák műveiből vett nagyszámú idézettel támasztotta alá. Miután nemcsak gyermekek első hittankönyvéül, hanem a felnőttek számára olvasókönyvül is szolgált, sok volt benne az elvont fogalom, a feleletek az első kiadásban hosszúak, nehézkesek voltak. De 1599-ben megjelent a Parvus Cathecismus Cathoücorum című mű következő kiadása, a kisketekizmus, mely már csak 122 kérdésből és feleletből állt. A továbbiakban kiadták a közép- és nagykatekizmust is. Canisius könyve a további kétszáz év folyamán közel 200 kiadást ért meg. A kis-, közép- és nagy-, másként öregkatekizmus a "kisdedek, nevendékgyermekek, minden [felnőtt] keresztény emberek" számára a korosztályoknak megfelelően bővülő tananyaggal került az olvasók kezébe. Miután a protestánsok a 16. század közepétől eredményesen kapcsolták össze a hittant a nyelvtannal, 1556-ban Canisius is a katekizmusával egy kötetben adta ki a Principia Grammatices című elemi latin nyelvtant. 53 I. Ferdinánd király 1560-ban elrendelte, hogy az iskolákban tanítani kell a katekizmust. E rendelet végrehajtásaként Oláh Miklós esztergomi érsek 1562-ben Telegdi Miklós esztergomi kanonokkal magyarra fordíttatta a Canisius-féle kiakatekizmust. Ez a Telegdi alapította 1577-ben a nagyszombati - akkor egyetlen katolikus magyar - nyomdát, ezzel is segítve az iskolamesterek tankönyvellátási nehézségein. A szertartások elvégzésének módjáról Telegdi Ordinarius^ és Agendariust is írt a papok számára. Telegdi után 1599-ben Vásárhelyi Gergely jezsuita adta ki magyar nyelven a kiskatekizmust. E fordítás címe: "Canisius Pétertől Írattatott keresztényi Tudománynak rövid summája, magyar Kalendáriummal". Vásárhelyi fordításából 1618-ban képes kiadás is készült, e képek szentírási jeleneteket ábrázolnak. A Vásárhelyi-féle magyar fordítás annyira népszerűvé vált, iránta oly nagy volt a kereslet, hogy 1835-ig szinte minden évtizedben újból ki kellett nyomtatni. Az 1599. évi kiadás elején naptárt is közölt, mely először a változó ünnepek rendjét adta meg, 1599-től 1616-ig terjedően, 53. SZENTIVÁNYI Dezső: A katekizmus története Magyarországon. Budapest, 1944.16-34. p.
