Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
ezt követte a polgári év szokásos naptára. Ez volt Magyarországon az első nyilvános naptárkiadás, elindítva ezzel a népi művelődés kedvelt eszközét, a később terebélyessé vált naptárirdalmat. Az 1615/17-es kiadásban Vásárhelyi elmondta a naptárreform történetét, majd a római, illetve a német-római császárok és a magyar királyok névsorát is közölte. 1616-ban, majd 1622-ben Kopcsányi Márton adott ki egy imakönywel egybekötött katekizmust. Az egri egyházmegyét Szegedi Ferenc egri püspök látta el katekizmussal, amikor az ő "akarattyából és költségéből magyarrá fordíttatva", 1671-ben sajtó alá került Witfelt Péter jezsuitának katekizmusa. Telegdi, Vásárhelyi és követőik katekizmusfordítása Magyarországon az alsó néprétegek számára népkönywé lett, vagyis olyan népszerű prózai olvasmánnyá, mely a hittani kérdések-feleletek mellett naptárával, uralkodók névsorával, legalább minimális történeti ismeretek terjesztésével, magyar ének- és imaszövegek közlésével, népies nyelvével mint közkedvelt szellemi termék olcsón és nagy példányszámban került a plébános és iskolamester közvetítésével a tanulók és általuk a felnőttek kezébe. 54 A 16-17. századi alsófokú iskolai oktatásban a katekizmussal rendszerint összekapcsolták az ábécéskönyveket úgy, hogy az abc betűit a katekizmus első oldalaira tették, olvasási gyakorlatul is a katekizmus szövegeit alkalmazták, illetve a tankönyvvel nem rendelkező tanulók számára a táblára írták. Pásztón az 1550. évi török adólastrom kilenc deákot, iskolázott embert sorol fel az adófizetők között. Ezek voltak: Miklós, Bálint és Péter a Piac utcában, János, András és Máté a Hatvan utcában, Péter, Antal és Mihály az Apátúr utcában. 55 1615-ből két pásztói nemesembernek, Gothart Tamás és Horváth Mátyás "deák"-nok neve ismeretes. 56 Katolikus részről a 17. század zsinatai is szorgalmazták a gyermekek iskoláztatását. Forgách esztergomi érsek az 1611. évi tartományi zsinaton előírta, hogy a plébános jóerkölcsű férfit fogadjon fel iskolamesternek, az iskoláskorú gyermekekeket írják össze, ezeknek iskolába küldésére a plébános akár egyházi büntetéssel is kötelezze a szülőket. E kötelezés természetesen nem tekinthető valamiféle tankötelezettségnek, hanem csupán óhajnak, mely az akkori viszonyok között különben sem volt megvalósítható. A falusi iskolák tanítói ebben az időben is - az előző évszázadhoz hasonlóan - deákok, írástudó mesteremberek, kézművesek, esetleg a harangozó volt. A tanító egyben kántor, orgonista, sokszor templomszolga is. Fizetése az egyházközséggel kötött megállapodás - konvenció - szerint búza, bor, tűzifa, évente pár forint készpénz a községtől, mezővárostól, továbbá stóla- és párbérrész. A tananyagban ekkor is a vallásoktatáson volt a hangsúly az olvasás, írás, számolás mellett. A tanulók szótagolva olvastak, ritkán írtak s ezért sem véletlen, hogy nagy részük nem tanult meg rendesen írni. A számolást fejből tanulták meg. 1675-ben megjelent ugyan nyomtatásban Tolvai Menyői Ferenc gyöngyösi iskolamester számtankönyve, de ez gyenge munka volt. 57 54. SZENTIVÁNYI: 40-62. p. 55. FEKETE Lajos: i. m. 64-68. p. 56. Pásztói plébánia 1615. évi irata. 57. DEZSÉRI BACHÓ László: Gyöngyös város a török hódoltság idejében. Gyöngyös, 1941. 203. p.
