Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században
kellett őket átadnia. A kapitány azután a várban tartozott tettükhöz méltóan őrizni és büntetni „ubi satis puniti videbuntur, aut causam suam rectificaverint, ad rectificationem, provisionis dimittere debet" (15. és 16. pont). Az udvarbírónak az uradalom lakosai felett az ország szokásai és törvényei szerint kellett a főbenjáró bűnökben eljárnia, és csak jog szerint elítélt bűnösöket végeztethetett ki. Ha valaki nem az uradalom alattvalója volt és tetten érték, az illetőt a kapitánynak kellett átadni, akivel közösen ítélkeztek a bűnös felett. Bűnügyekben csak a Magyar Kamara tudtával adhatott menlevelet, polgári ügyekben viszont maga dönthetett a büntetés elengedéséről. A murányi udvarbírák közül sem Feigel Péter, sem Maskó Menyhért első, 1559-ben kiadott utasításában nem szerepel az az engedmény, melyet Kristán Balázsnak, majd Maskónak második, 1574-ben és Július Herberstein kapitánynak (1584-1602) 1584-ben kiadott utasításában rögzítettek: az egy forint alatti bírságpénzeket saját hasznukra fordíthatták. (Talán azt akarták elérni a kamarai tanácsosok ezzel a javadalmazással, hogy az udvarbírák tevékenyen vegyenek részt a jobbágyok közötti ítélkezésben.) Kristán Balázs utasításának a jogi kérdésekkel foglalkozó utolsó pontja (21.) a „gyakran előforduló" határ, és az ehhez köthető jobbágyi és jobbágytelkekkel kapcsolatos vitákról („ratione colonorum, fundorum et territoriorum aliorumque") ad eligazítást az udvarbírónak. Ezeknél a vitáknál a rendelkezés „ügyvédkényszert" ír elő azokban az esetekben, ha azok a vármegyei törvényszékek előtt folytak, amikor is az udvarbírónak az ország és a vár jogával tisztában lévő, jogban jártas nemes személyt kellett alkalmaznia. A súlyosabb ügyek („causa gravior") esetében, szintúgy a fentebb említett bűnügyek során is, a Kamarához kellett fordulnia. Elsőre talán meglepő, hogy csak Kristán Balázs számára adtak ki ilyen részletes utasítást a jogszolgáltatási feladatokról. Láthattuk azonban, hogy az ország más uradalmaiban sem volt általános, hogy a földesúri ítélkezéssel kapcsolatos kérdéseket részletesen szabályozták volna. A bíráskodással kapcsolatban felmerült konkrét adatokat vizsgálva meglepő, hogy Murányban az 1549-től 1572-ig terjedő időszakban összesen kb. 11 év során egyáltalán nem származott jövedelme a várnak bírságpénzből, s amikor igen, az összeg akkor sem volt jelentős. 35 A Magyar Kamara 1561ben előírta, hogy a prefektus részletes elszámolással tartozik, hogy kit és miért bírságolt meg. 36 A murányi uradalom XVI. században készült urbáriumaiban csak kettőben találunk bíráskodásra vonatozó adatot: 1564-ben a polunkai bíró az összeíróknak azt sérelmezte, hogy „pro amissionem unius 35 MOL E 554 Fol. Lat. 1275.1-632 p. passim. 36 MOL E 159 Regesta decimarum 9655. tekercs, 1561. zet után.) (sorszám nélkül, az 1559/2 fü-