Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

alattvalói peres ügyeibe, s csak azon ügyekben ítélkezhetett, amelyeket régtől fogva hozzá, mint a temesvári udvarbíróhoz fellebbeztek. Azon peres ügyekbe sem volt beleszólása, amelyek szintén régi jogszokás szerint a temesi ispán elé tartoztak. (Utóbbi részlet azért is fontos, mert ezen kívül nem találunk utalást arra, hogy az uralkodó határozottan tiltotta volna a beavatkozást a megyei igazságszolgátatásba.) E három utasítás közül csak az esztergomi esetében tudjuk megvizsgálni, hogy változott-e később az uradalom tisztviselőjének ezen a téren a feladatköre. Az esztergomi érsekség jövedelmei adminisztrátora számára 1574-ben kiadott utasítás előírta, hogy közre kell működnie az officiálisok és jobbágyok peres ügyeiben, s szükség esetén ügyvédekről is gondoskodnia kell.

20 S ha nem volt képes ügyvédet szerezni, a Magyar Kamarához kellett fordulnia, szintúgy ha idegen gonosztevőt fogott el. Ebben az esetben megtiltották számára, hogy váltságpénzt fogadjon el tőlük. Felszólították arra is, hogy ne kegyetlenkedjen az érsekség jobbágyaival, akiket csupán bírsággal büntethetett. Az alattvalók a Magyar Kamarához vagy akár az uralkodóhoz is fordulhattak. A jobbágyok részéről az adminisztrátor elé terjesztett vitáiban és peres ügyeiben megfelelő ítélő társakat kellett választania. Segítenie kellett az özvegyeket, az árvákat és a szegényeket, s nem engedhette, hogy jogtalan bírságokat szabjanak ki rájuk vagy igazságtalan büntetéseket szenvedjenek el. Az esztergomi adminisztrátor utasításában megtalálható az a rendelkezés is, amely megtiltotta az officiálisoknak, hogy azokba az ügyekbe avatkozzanak, amelyeket a jobbágyok maguk között szoktak elintézni. A lednicei tisztviselőknek kiadott utasítás szerint azoknak a jobbágyok ügyeiben igazságot kellett szolgáltatniuk, a közöttük keletkező viszályokat megegyezéssel vagy bíráskodással kellett elrendezniük, a békétlenkedőket pedig akár el is űzhették a birtokról.

21 A bírságokat 1 magyar forintig (mFt) saját hasznára fordíthatta, ezen felül azonban a bevételt az uralkodó számára kellett könyvelnie. Utóbbi kitétel szerepelt a gyulai számvevő, illetve a szatmári és kővári udvarbíró részére kiadott utasításban is,

22 - Heölgy Gáspár nyitrai udvarbíró ugyanakkor négy forintot tehetett el saját magának.

23 Szatmáron azonban az ítélkezést végrehajtó bíróknak egyharmadot kellett 20 Uo., 222-223. p. Zeleméry László esztergomi érsekség adminisztrátorának utasítása. Bécs, 1574. február 15. 21 Uo., 362. p. Béla vári György lednicei udvarbíró és várnagy, valamint Lizicza György számvevő és várnagy részére kiadott utasítás. Lednice, 1559. április 2. 22 Uo., 273. p. Béla vári György gyulai számvevő utasítása. Pozsony, 1559. október 1.; és uo. 362. p.; Zeleméri Miklós szatmári udvarbíró utasítása. Ungvár, 1566. április 25.; Uo. 337-338. p. Viczmándi Tamás kővári udvarbíró utasítása [1566. júniusa körül]. 23 Uo., 515. p. Heölgy Gáspár nyitrai udvarbíró ideiglenes utasítása. Nyitra, 1580. január 12.