Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században

adnia ebből a részből. A szatmári és a kővári udvarbíró utasításában röviden kitértek a büntetőügyekben végzett ítélkezésre is. Sajnos csak annyiban, hogy az addigi gyakorlatnak megfelelően kellett eljárniuk a fej- és jószágvesztéssel sújtandó bűnügyekben, kivéve a felségárulási és felségsértési ügyeket, amelyeket közvetlenül az uralkodóhoz, a főkapitányhoz vagy pedig a Kamarához kellett felterjeszteniük. Az úriszéki bíráskodásra vonatkozó szabályozást a magyaróvári kapitány utasításában rögzítették (sőt maga a kifejezés, „pantháding" is csak a két magyaróvári dokumentumban maradt fenn).

24 Az 1566-ban keletkezett utasítás szerint az úriszéket a kapitánynak az ellenőrrel és a település bírójával és esküdteivel együtt évente kellett megtartania. Ennek során minden vád és panasz meghallgatása után jog szerint kellett eljárnia. A kapitány az úriszék tartása előtt 14 nappal értesíteni volt köteles az adott falu alattvalóit és minden kihallgatást, vizsgálatot a jog szerint kellett lefolytatnia. Ha valamelyik alattvalót bűncselekményen érte, akkor a bűntettnek megfelelő büntetésben részesíthette. A polgári és büntetőügyeket egyaránt egy erre rendszeresített jegyzőkönyvbe kellett bejegyeznie. A magyaróvári utasítás azért is érdekes, mert annak ellenére, hogy az uradalom az Alsó-ausztriai Kamarához tartozott, a kapitánynak a vármegyei törvényszék tekintetében a magyar szokásjognak megfelelően kellett eljárnia. Az 1566. évi utasítással szinte teljesen megeggyező utasítást kapott a nyolc évvel később kinevezett magyaróvári számvevő is, annyi eltéréssel, hogy a börtönbe zárt személyekről részletesebb nyilvántartást kellett vezetnie, valamint azzal a kiegészítéssel, hogyha a foglyokkal dolgoztatnak, akkor arra az időre a saját és nem pedig az uralkodó költségén kellett élelemmel ellátni őket.

25 Az 1567-ben Ursinus Ferenc szendrői, Szentjánossy Lajos munkácsi és az 1569-ben Soklyóssy István krasznahorkai udvarbírónak, valamint Jobst Schörner kanizsai uradalmi számvevőnek kiadott utasítások bíráskodásra vonatkozó részei megegyeztek abban, hogy a bírságok a bírók részét kivéve az uralkodót illették.

26 A fej- és jószágvesztési esetekben, makacsság, a peUo., 408. p. Elias Ratwitz magyaróvári kapitány és mosoni főispán utasítása. Bécs, 1566. április 30. A szó tulajdonképpen a „Bannteiding"-ből alakult ki és „alsó-fokú bíráskodás, úriszék vagy törvényszék tartása" értelemben fordítható. Uo., 789. p. Uo., 432-433. p. Michael Khober magyaróvári uradalmi számvevő utasítása. Bécs, 1574. február 17. Uo., 620. p. Ursinus Ferenc szendrői udvarbíró utasítása. Kassa, 1567. november 7.; Uo. 456-457. p. Szentjánossy Lajos munkácsi udvarbíró utasítása. 1567. október 13.; Uo. 353-354. p. Soklyóssy István krasznahorkai udvarbíró utasítása. 1569. január 11. Utóbbi esetben még a bírót illető rész is az uralkodóhoz került. Uo., 295. p.; Jobst Schörner kanizsai uradalmi számvevő utasítása. Bécs, 1575. március 29.