Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Breinich Gábor: Műfajváltás, rendszerváltás? - Budapest Főváros Levéltára informatikai döntéseiről

nált arra, hogy szélesebb körű tapasztalatokra támaszkodó, nemzetközileg elfogadott struktúrában szerkesztve kerüljenek adatbázisba az iratanyagainkról szóló információk. Lényegében ekkor történt meg az a szemléleti váltás, amely immáron nem a különböző papíralapú nyilvántartásokat akarta a számítógép képernyőjén viszontlátni, hanem az alapleltárakban feltárt információkat, a repertóriumokban és raktári jegyzékekben, áttekintő raktári jegyzékekben szereplő adatokat egy egységes rendszerben, a szabványnak megfelelő struktúrában kívánta rögzíteni. Az az igény fejeződött ki, hogy a számítógépes alapnyilvántartás most már ne csupán belső segédletként működjön, hanem a levéltárban őrzött iratanyag raktári egység szintjéig lemenőén, a levéltári nyilvánosság kilencvenes években nagy hangsúlyt kapott elvét követve, a felhasználók, kutatók számára is tegye hozzáférhetővé a fondok és állagok alapadatait. 1998-tól ezeken az alapokon kezdődött meg Budapest Főváros Levéltárában az objektum orientált fejlesztési környezetben létrehozott, hálózatos üzemmódban, integrált rendszerben működő „Registrum" program építése. A fejlesztés a korábbiakhoz hasonlóan kizárólag saját erőre támaszkodott, amelynek hátrányait, a fejlesztői kapacitás szűkösségét, az új programfejlesztés során rendszerint becsúszó hibák lehetőségét előre borítékolható módon hordozta magában. Ennek ellenére az a gördülő tervezés, ami a fejlesztés során jól működött, a felhasználói visszajelzések alapján képes volt korrigálni a fogyatékosságokat, s a programba integrálni mindazon funkciókat és szolgáltatásokat, amelyek a felhasználókat is a program elfogadására és használatára ösztönözték. A Registrum létrehozásakor a szabványosítás gondolata állt a középpontban, mert világosan érezhető volt a többféle megközelítési lehetőségből adódó fragmentáltság és a különféle szigetszerű alkalmazások veszélye, a végül is nem hasznosuló információk kallódásának problémája.

7 Az informatika világában valamennyi feltűnő technikai újdonság csak tiszavirág életűnek bizonyult a rendkívüli fejlődési ütem sodrásában. Egyetlen lehetőségnek az információk olyan szabványosított formában való létrehozása és tárolása látszott, amely lehetőséget ad az újabb és újabb alkalmazások és eszközök bevezetése mellett is a tartalom megőrzésére és a további felhasználhatóság biztosítására. Az alkalmazott szoftverek ügyében sok vita zajlott A BFL e kérdésben képviselt álláspontjáról, illetve a MOL szabványosítással kapcsolatos akkori értelmezésének eltéréseiről tesz említést CSEH ÉS MÁSOK 2001. 20-22. p., illetve az alábbi állásfoglalás: „Altalánosságban is úgy vélem, hogy a teljes szabványosítás szükségtelen a levéltárakban, még az információs korban is (ez egy gyakran hallott hivatkozás).Az információs technológia fejlődése is más irányt mutat...". KÖRMENDY2000. 46. p.